Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Bevalljam neki? Lányok, ha...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Bevalljam neki? Lányok, ha ilyen vallomást kapnátok, hogyan reagálnátok?

Figyelt kérdés

Más oldalról más kérdésben már boncolgattam a témát, de pár alapvető dolog: nagyon tetszik egy lány, sőt kicsit több is, de van barátja. Nem tudom, bejövök-e neki, vagy csak én értem félre a dolgokat, de olyan, mintha nem lennék teljesen közömbös a számára. Holnap leszünk utoljára egymás közelében, utána már nem tudom, mikor fogunk tudni beszélgetni. Ezért gondoltam, hogy megpróbálok neki elmondani valami ilyesmit:


"Köszönöm neked az elmúlt időszakot, nagyon jó volt a társaságodban lenni, nagyon megkedveltelek. Illetve hát ennél több is, csak nem akartam eddig elmondani, mert nem szerettem volna közétek állni, és nem tudtam, mit csináljak, mert minden összekavarodott bennem. Most már talán elmondhatom, hogy a beszélgetéseink során többet kezdtem el irántad érezni, és furcsa módon még emberibb, még vonzóbb lettél azáltal, hogy beszéltél a különböző félelmeidről és sok minden másról. Az érzéseimnek nem tudtam parancsolni, de azt hiszem, ezt jogom volt elmondani."


Kb. ennyi lenne, tényleg nem tudom, mit csináljak, meg hogy ő mit gondol, lehet, hogy csak havernak tart. Talán jobb lenne elmondani, és aztán félreállni, vagy lehet, hogy el sem kellene mondanom. :S Szerintetek mi legyen? Megköszönném, ha normális válaszok jönnének, nagy szükségem lenne a segítségre. Ja és bocs, ha hosszú voltam...



2013. júl. 30. 19:59
1 2
 11/17 A kérdező kommentje:
Igen, bennem van ez a "mi van, ha..." típusú dolog. Folyton azon agyalok, hogy mi van, ha nem véletlen semmi, és nem csak képzelődöm, ha ő is váltana, ha ő is jobbnak tart, csak azt hiszi, hogy csak barátként tekintek rá stb. Pont ezért is olyan nehéz ez az egész, és néha azt kívánom, hogy sose ismertem volna őt, mert ennek is ugyanaz lesz a vége, mint az összes többinek, és csak a fájdalom lesz a vége. :(
2013. júl. 30. 22:43
 12/17 anonim ***** válasza:

Ha úgy is végződik, akkor egy ideig rossz lesz, de túl fogsz lépni rajta. Én máig sokkal jobban bánom, hogy nem adtam esélyt magunknak egy olyan fiúval, akit tényleg kedveltem, mint például azt, amikor rossz emberre pazaroltam az időt. Azon sokkal tovább fog pörögni az agyad, amit nem teszel meg.

Majd írd meg mi volt, ha gondolod. :)

2013. júl. 31. 19:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 A kérdező kommentje:
:( Az elejét elkezdtem neki mondani, megköszöntem neki az elmúlt időszakot, mondtam, hogy hiányozni fog, mire visszakérdezett, hogy "a hülyeségeim?", én meg azt válaszoltam, hogy úgy minden. Igen, gyáva voltam, mert nem mertem elmondani neki, hogy nem csak haverként tekintek rá, de úgy éreztem, hogy talán nincs is meg az affinitása, hogy ezt most felhozzam, és különben is kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy közéjük állnék, ma is rengetegszer beszéltek telefonon a barátjával, és szerintem őt szereti. A jövő hét elején szerintem úgyis találkozunk megint, akkor hátha nyugodtabb is lesz a légkör, meg talán addig gondolkozhat azon, hogy hiányzom-e neki, ha nem vagyok minden nap a közelében. Szégyellem, hogy ennyire gyáván viselkedtem, de egyébként sincs semmi tapasztalatom, azt meg főleg nem tudom, hogy az ilyen helyzeteket hogyan kell kezelni. Ráadásul mindig mindenki csak barátként tekintett rám eddig (vagy még úgy se), és nehéz elhinni, hogy ha megismernek valamelyest, akkor esetleg többet is szeretnének.
2013. júl. 31. 21:05
 14/17 anonim ***** válasza:

Hát igen... Az, hogy van barátja és úgy tűnik, hogy tényleg szereti, az valóban megnehezíti a dolgod, megbonyolítja az egészet. Úgyhogy annyira ne ostorozd magad amiatt, hogy meghátráltál.

Senki sem tapasztaltan születik, szóval ne parázz, legyél magabiztos. Én szurkolok, hogy ha esetleg vele nem is, de valakivel összejöjjenek a dolgok, mert rendes srácnak tűnsz. :)

2013. aug. 1. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 A kérdező kommentje:

Ma is összefutottunk, de nem sokat tudtunk beszélni, és nem is volt kifejezetten érdeklődő, vagy nem mondta, hogy hiányozna neki a társaságom stb. Másrészt meg hát talán inkább valami kapcsolatfüggőség lehet ez a barátjával, vagy nem is tudom, bár az is lehet, hogy tényleg szereti őt. Viszont mintha benne is éreznék némi bizonytalanságot, csak nem hiszem, hogy ez akkora lenne, hogy nekem túl nagy esélyeim lennének.

Eddig akárkivel próbálkoztam, senkinek sem kellettem, és ha ebbe belegondolok, szörnyen érzem magam. És legtöbbször pont a normálisnak tűnő lányokban kell csalódnom, de minden kísérletnek úgyis ugyanaz a vége, és akárhányszor futok össze az életemben egy nekem tetsző lánnyal, úgyis csak a kudarc jut, mert ilyen-olyan okokból nem lehet köztünk semmi. Mondjuk az én koromban már illene némi tapasztalattal rendelkezni, csak az élet megpróbáltatásai eléggé hátráltattak ilyen téren is.

2013. aug. 1. 19:20
 16/17 anonim ***** válasza:
Tudod, átérzem a helyzeted. Itt vagyok, 18 évesen, és még nem volt senkim, hiába szerettem akárhogy. És most is hiába teszem. De nem szabad feladni. Küzdeni kell, míg nem sikerül. Még az is küzdésnek számít, hogy magadban tartod ezt a dolgot. Azért pedig ne okold magad, hogy nem merted elmondani Neki. Én sem mertem akkor, mikor lebuktam. És most is lesz egy olyan, amit már 2 hónapja el kellett volna mondjak az általam szeretett lánynak. De nem megy, mert eléggé veszélyes lenne arra nézve, mi lehet ebből. Na de most nem rólam van szó. Visszatérve rád, ilyen helyzetekre nem lehet felkészülni. Mondhatsz bármit, hogy nem leszel ideges, hogy menni fog, de ez nem hat. Csak addig, míg meg nem látod. Onnéttól kezdve ésszel nem lehet tenni sok mindent.
2013. aug. 1. 19:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 A kérdező kommentje:
Hát ez az, hogy nem értem, egyeseknek miért akar ilyen nehezen összejönni, míg aki nem becsüli meg a másikat, annak minden sikerül. :( Abban igazad van, hogy ésszel nem sokat lehet tenni bizonyos helyzetekben, viszont én meg sokszor túlagyalom és túlgörcsölöm a dolgokat, próbálok biztosra menni, és közben forgatom magamban a problémát, hogy vajon akkor most bejövök-e neki, vagy csak én látok bele túl sokat, hogy otthagyná-e értem a barátját, vagy mi van most, és képtelen vagyok dűlőre jutni. Tudom, hogy nem kellene agyalnom, de minél több visszautasítást kapok, és minél több kudarcom van, minél többen mondják, hogy csak félreértettem őket, és nem akarnak tőlem semmit, annál inkább próbálok óvatos és megfontolt lenni.
2013. aug. 1. 20:28
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!