Hogyan felejthetem el azt az embert, akit mindennél jobban szerettem, de még most is szeretem?

Még kiskorú vagyok és egy nyaraláson beleszerettem egy 20 éves fiúba. Mindenki azt mondta, hogy ez nem szerelem, de ez az. Amikor megláttam görcsbe rándult a hasam és hirtelen nem voltam éhes, pedig pincér volt és éppen enni mentünk. Nem mertem a szemébe nézni, de amikor sikerült megrázott valami, egy furcsa érzés. Reggelente, délben, este mindig vártam az étkezéseket, holott nem voltam éhes. Csakis őt akartam látni, senki mást. Még a barátaimnak is hátat fordítottam egy ideig, pedig nem lett volna szabad. Álmomban is velem volt, reggel s este ő volt az első gondolatom. Nem akartam hazajönni, de mikor elhagytuk a helyet, ahol nyaraltunk a szívem megfacsarodott és hirtelen sírásgörcs és fájdalom fogott el. Szerintem ez szerelem, de sajnos nincs esélyem nála. Pedig az lett az életcélom ettől fogva, hogy találkozzak vele még...Még most is úgy érzem, hogy megölném magam, mert nem látom.