Azzal szégyent hoznék közel velem egykorú "férfitársadalomra" ha megtudnák soha az életben nem akarok gyereket mert utálom őket?

ugyanezt gondolom 34 évesen.

csak én nem érzem azt, hogy szégyent hoznék bárkire is.

Nem hozol "szégyent", szerintem jobb, ha nincs gyereke annak,aki nem szeretne.

Sokkal rosszabb egy hasonló korú jóbarátom, aki szintúgy rühelli a gyerekeket, idegbajt kap tőlük, de a nőjének megadná ezt az örömöt, hogy legyen egy közös babájuk.

Na _az_, már gáz.

Nekem sem kell és ezzel szerintem nem hoz senki senkire szégyent. Magammal sem birok foglalkozni nem még plusz egy gyerekkel... és egyre határozottabb vagyok.

23/f

Nem hoznál szégyent, inkább ne legyen, mh ne szeresd a babát, vagy esetleg bántsd. De azért ne hangoztasd azt, h utálod őket.

A nem szeretnék gyereket, nem szeretem őket az sokkal kultúráltabb, meg normálisabb, mint az "utálom".

Az utolsó (4-es) válaszoló meg szerintem még fiatal ehhez a dologhoz, lehet majd még változik a dolog.

32 N

első válaszoló vagyok és lenne egy kérdésem nekem is ebben a témában.

ha nem akarok gyereket, attól miért kellene szégyellnem magam? és társadalmilag miért elítélendő az, ha valaki egész egyszerűen nem akar gyereket? azért, mert fajfenntartás, meg "a gyerek az élet értelme", meg "valaki vigye tovább a nevem"? ezeket nem értem.

ha én azt gondolom, hogy nem kell, akkor miért nem fogadják el ezt a döntésemet, miért kell utálkozva nézni és beszólni?

Azert nyilvan az, hogy selejtesnek erzed magad, nagyban meghatarozza azt, hogy hogyan gondolkozol a gyerekvallalas temajarol.

Valoszinuleg te elsosorban inkabb magadat "utalod", ezert aztan nem meglepo, ha elutasito vagy egyeb dolgokkal kapcsolatban is.

Ettol fuggetlenul persze mindenkinek a sajat joga eldonteni, hogy akar-e gyereket vallalni, vagy sem, es en sem tartom helyesnek, hogy az esetleges tarsadalmi nyomas miatt szegyenkezni kelljen, de azzal azert mindenkeppen kezdened kellene valamit, hogy selejtesnek erzed magad, mert az a sajat erdeked, hogy ne igy legyen.