Ha kettesben vagytok valakivel nem féltek, hogy nem tudtok majd vele miről beszélgetni?

Akik idegenekkel is hirtelen "olyan jól elvannak", azok is általában totál semmitmondó dolgokról beszélgetnek, csak kicsit ügyesebben. Viszonylag ritka, amikor két ember tényleg rögtön azonos hullámhosszon van.

Ezt egyébként lehet gyakorolni. Nagymamám néprajzos, ő mesélte, hogy muszáj volt megtanulniuk hamar az emberek bizalmába férkőzni, mert ha mentek valahová gyűjteni, max. pár napig vagy hétig maradtak, és az idő alatt el kellett érni, hogy az emberek meséljenek egész személyes dolgokról, illetve ugye adjanak el személyes holmikat a múzeumnak.

Gyakorlattal hamar rá lehetett érezni, kit miről érdemes kérdezni (mert az ugye alap, hogy ha egy idegennel akarsz beszélgetést fenntartani, akkor őt kell beszéltetned, neked pedig érdeklődően hallgatni és ügyes kérdésekkel tovább beszéltetni olyan témáról, ami érdekli, de nem túl személyes ahhoz, hogy beszéljen róla).

Igazából talán ez a dolog lényege. Találd meg, mi érdekli a másikat. Legtöbbször már az illető külseje ad némi támpontot. A kikent-kifent cicababát meg lehet kérdezni, hol vette a táskáját/parfümjét, mert nagyon tetszik. A rockersrác jó eséllyel tudni fogja, hova érdemes menni pénteken egy jó koncertre.

Persze jól kell kérdezni. Fontos, hogy kifejtő kérdéseket tegyél fel, az eldöntendő kérdésekből ugyanis nem sok minden derül ki, plusz a harmadik-negyedik után már vallatás jellege lesz a beszélgetésnek. A válaszra pedig figyelj, és az alapján kérdezz tovább. Jó dolog egyébként, mert mivel így tulajdonképpen a másik vezeti a beszélgetést, olyan területre is eljuthattok, amiről korábban talán még nem is hallottál. Így új, izgalmas dolgokat ismerhetsz meg, szóval jó :)