Maradjak csúnya de természetes, vagy sebészeti beavatkozás?

Az a baj, hogy a tényleges látvány nélkül lehetetlen objektív ítéletet alkotni. Így látatlanban az én véleményem az, hogy a büdös életben nem leszel magaddal megelégedve, akármit késeljenek is rajtad, legfeljebb teremtesz magadnak néhány évnyi értelmetlen időtöltést. A lelkedet kéne inkább átszabatni, az a valószínűbb ugyanis, hogy pont fordítva, a depresszív alkatod találja meg a táplálékforrását a vélt rusnyaságban.

Tanácsot nem tudok adni, de biztos lehetsz benne, hogy bármelyik szépségspecialistánál megértő fülekre találsz.

"Kicsit sem érdekel melyik lánynak tetszem vagy nem" ... "esetleg ez okot ad arra, hogy elítéljen valaki is?"

Hát, nekem ez a két rész nem áll össze, nem is szimpatikus. A lányoknak való tetszeni vágyás még nagyobb marhaságokat is érthetővé tenne -- de ha már ez sem szempont, legalább vedd komolyan a narcisztikus becsavarodásodat, és ne érdekeljen, hogy elítél-e érte valaki.

Azért ne vegyél rá mérget, hogy a mesterséges átalakítás meg fogja változtatni az énképededet. Gondolj szegény M. Jacksonra, aki semmire sem ment vele. A BotoxLady-féléknek azért jön be, mert eleve nagy az arcuk.

Nem kívánok konkrét tanácsot adni, hogy na most akkor vágj bele a műtétbe vagy sem, de a botoxot én is túlzásnak találom, de egy kép többet mondana.

Leírom az én történetemet:

Születésem óta elálló volt a fülem (amúgy lány vagyok). Sokat csúfoltak miatta, az utcán és szinte mindenhol megszóltak emiatt és voltak olyanok is akik ujjal mutogattak rám. Én egy mondhatni érzékeny teremtés vagyok és a legtöbb dologban nem érdekel mások véleménye és nem is mások véleménye alapján alakítom az ízlésemet, de ezek a folytonos gúnyolódások nagyon mély sebet hagytak bennem. Bármennyire is el akartam engedni a fülem mellett a sértéseket, nem ment. Így megműttettem. Most már bátran feltudom fogni a hajam, mert nem szól meg senki miatta. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy itt nem a fülemmel volt a probléma, hanem az önbecsülésemmel vagy mimmel, nem. Igaz, hogy nem tudtam magam olyannak elfogadni, mint amilyen voltam, de úgy hiszem, hogy ha nem ért volna ennyi sértés, mint amit több éven keresztül kaptam, talán más lett volna a helyzet.

Egyébként az orrom sem a legszebb, mégis szeretem és eszem ágában sincs megműttetni. Megjegyzem: az orrom miatt negyed annyit sem csúfoltak.

Én csak egy dolgot akarok ehhez írni. Vigyázz az ilyen kezelésekkel, mert ha egy kicsit is elrontják, utána nagyon szürreális formát fog felvenni az arcod és nem hogy nem fognak veled szóba állni az utcán; talán még majd azt veszed észre, hogy mindenki meghőköl.

Biztos láttál ilyen sztárocskákat, akik hasonlóan gondolkodtak mint te, szépek voltak, plasztika után meg mint egy kacsacsőrű emlős kitágult szemekkel...

Kíváncsi vagyok rád, küldesz képet?

Amúgy szerintem először egy pszichológushoz menj el, lehet tud segíteni a normális önkép kialakításában.

21N