Normális, hogy számomra a tökéletes férfit egy filmbeli karakter testesíti meg?

Külső (némely jelenetben, persze), és belső tulajdonságok alapján az Operaház Fantomja (Gerard Butlerrel) számomra nagyon vonzó. Persze, nyilván nem fogok efféle megszállottat keresni a való világban, és ilyen romantikus lelket nehéz találni amúgy is, de mégis, normális, hogy az én koromban (nem 12 éves vagyok, a 20-at már betöltöttem) egy filmbeli karakterre mondom azt, hogy benne sok olyasmit megtalálok, amit másban nem? Tisztában vagyok vele, hogy a való világ messze nem olyan, mint a film, de az a stílus, az a gyengédség, udvariasság, romantika, rossz és jó tulajdonságok együtt (oké, nem fontos, hogy megfojtson másokat), mind olyanok, amiket kislánykoromban is megálmodtam, és most, hogy fogjuk rá, már tudom, mit szeretnék, tényleg hasonló attitűdű férfira vágyom...

Ez normális? Mennyire vagyok őrült (1-egyáltalán nem, 10-irány a diliház skálán, mondjuk)?