Mit tegyek, hogy ne nézzenek meg a fiúk?

Köszi a válaszokat!

Többen írtátok, hogy próbáljak meg visszafogottabban megjelenni.

Nos, ami a mindennapos viseletemet illeti: sima felső (ált hosszú ujjú, viszont ujjatlant sosem hordok!), farmer, sportcipő. Kabátot csak ha nagyon rossz idő van, pulcsit szintén gyakran ignorálom. Sminkelni nem szoktam, mert azt sem tudom, hogy kell, és soha nem is éreztem rá késztetést. Ékszereket sem hordok, kivéve egy vékony aranyláncot egy apró medállal, melyet még a nagyszüleimtől kaptam. körmömet nem cicomázom, max reszelem. Szóval szerintem inkább sportosabban öltözöm, mint nőiesen :)

3. válaszoló: de, sajnos engem tényleg idegbeteggé tesz :S. iszonyatosan kényelmetlenül érzem tőle magam.

többiek: nem, ez nem népszerűség, hanem fogalmam sincs mi, de undorít :S

Zsákos Frodóknak üzenem, hogy én egy ideig a mekis zacsin morfondíroztam, de talán az még nagyobb feltűnést keltene :))))

13. Már voltam, igaz, teljesen más miatt és csak egy szimpla alkalmassági vizsgálat miatt, de a lényegen nem változtat: elvileg normális vagyok :D Az általad említett beszólogatások... nos, én nem tudok különbséget tenni jó pasi/munkás/ "nyomik" között. Főleg, hogy szerintem nincsenek "nyomik", maximum barmok (bár tény, ebből akad bőven). A méregetés és szemezés pedig a halálom. Volt, hogy a metrón oda kellett mennem az illetőhöz, és diszkréten megkérnem, hogy fejezze be a stírölést. Szerencsére a következő megállónál leszállt :D

Szerintem egy közel 50-es bácsihoz te is odamentél volna. Elég frusztráló volt :)

Amúgy nem, nem szeretnék senkivel sem bunkó lenni, és az alapvető higiéniai szükségleteimet sem elhanyagolni :D

Itthonról nem nagyon szoktam eljárni, max edzeni / könyvtárba/ esetleg néha a legjobb barátaimmal beülni valamit meginni.

Szép? Nem, az nem vagyok. Ezt egy szóval sem írtam. Kicsit olyan érzés - ha már a pszichológia szóba jött - mintha egy darab húsként néznének rám. Ijesztő.

Nézd, elég relatív fogalmakkal dobálózunk.

Szerintem nem vagyok nagy extra, nem vagyok olyan szépség, mint akikre manapság divatos ezt mondani.

Teljesen átlagos vagyok, de nem a "babaarcú-cukikislány" értelemben :)

Amúgy én is, és ő is röhögött :D "Mentségemre" szóljon, hogy nyilván mindezt nem teljesen józanul cselekedtem meg, és ő is valami koncertféleségről tartott - gondolom - hazafele.