Baj ha arról álmodozom néha, milyen jó lenne ha fontos lennék valaki életében?

Egy srác vagyok. Egyszerűnek nem igazán mondanám magam, még én sem tudok rájönni mit miért teszek. Fogalmam sincs merre haladok az életemben, viszont erősen azt érzem, hogy nem egy jó úton haladok. Csak üldögélek néha a tükör előtt és azon gondolkozom, miért félek és miért nem vagyok rá képes, hogy kinyírjam magam. Nem akarom, hogy az a fiú legyek akire úgy emlékeznek majd aki csak úgy feladta. Ha beszélni akarnék valakivel arról, hogy mi játszódik le a fejemben egyszerűen hülyének érzem magam előtte, valamint ilyenkor is csak azt érzem, hogy tényleg egy selejtes ember vagyok.

Élek egyik napról a másikra, nagyobbnál nagyobb álmaim vannak amikre egyszerűen képtelen vagyok elszánni magamban mert kicsit sem hiszem, hogy képes lennék akármelyiket is beteljesíteni.

Fogalmam sincs, hogy értethetném meg másokkal magam bár nagyobb probléma az, hogy nincs is senki aki kíváncsi lenne rám. Teljesen egyedül vagyok, nem számít rám senki, sosem kérnek szívességet tőlem. Pedig bármit megadnék azért, hogy valaki pl véleményt kérdezzen tőlem vagy megkérjen valamire. Ha számítana valakinek a véleményem vagy bízna bennem valaki az... nem is tudom milyen érzés lenne. Szeretetre nem vágyok mert az már túl sok kérés lenne szerintem, egyszerűen csak egy olyan személyre ki érdeklődik irántam és beszélgetne velem..

Egyszerűen mikor megláttam ezt az oldalt úgy éreztem, hogy ez egy olyan hely ahol bár szintúgy egy senki vagyok, talán lesz egy ember aki elolvassa amit kiírtam és habár röhög is rajtam, mégiscsak volt egy ember aki elolvasta.