Jelent-e valamit, ha egy lány engedi egy fiúnak, hogy sokáig simogassa a hátát?

#10: Ez sajnos elég bonyolult dolog. Egyrészt távkapcsolat lett volna, ha össze is jön valami, másrészt van köztünk némi korkülönbség, harmadrészt ő se nagyon tudta akkor, hogy mit is akar a "barátjával", negyedrészt meg tudta, hogy másvalaki az, akiről úgy éreztem, hogy tudnám szeretni, de sajnos ő még messzebb lakik. Ugyanakkor meg ebben a lányban is vonzott valami, ezért én se tudtam, hogy mit tegyek. Ha megcsókoltam volna, akkor arra gondolhatott volna, hogy szeretem őt, nem pedig arra, hogy ez csak "szimpla" vonzalom, vagy valami ilyesmi. Plusz akkor utána magyarázkodni, hogy nem tudom, mit érzek, meg ha a másik lány kellene nekem, akkor miért őt csókolom meg stb. De lehet, hogy csak én komplikáltam túl a dolgokat, mindenesetre nem akartam esetleg hamis reményeket kelteni benne, nem akartam, hogy úgy érezze, játszadoztam vele, és átvertem. Korábban nem voltam még ilyen helyzetben, és fogalmam se volt, hogyan reagáljak, mit tegyek, hogy ő se sérüljön lelkileg.

Annak talán így is, úgy is annyi. Már nagyon régen beszéltünk, úgy volt régebben, hogy megint találkozunk, de egy félreértés (vagy nem tudom, mi) miatt nem jött össze. Egyébként utána is én próbáltam fenntartani a kettőnk közötti kapcsolatot, bár ésszerű határok között. De aztán ennyi, már több hónapja, hogy nem beszéltünk egymással, néha azért ő is kereshetett volna, ha akart volna, akármennyire is gátlásos és önbizalomhiányos.

Tudom, csak pocsék érzés, hogy még egy ember, akiben csalódnom kellett. Talán én vagyok naiv, de bele szoktam esni abba a hibába, hogy többet látok az emberekben, mint ami általában bennük van. És rendszerint én húzom a rövidebbet, mert jön a pofáraesés. Nyilván én se vagyok tökéletes, meg követek el hibákat, de sose jön össze semmi. Hogy én rontom-e el ezeket a dolgokat, nem tudom, de talán unalmas és selejt vagyok, vagy fogalmam sincs, hogy ennyire nem tudom érdekelni a többi embert.