Mit akarhattak tőlem? Miért történt kétszer is?

20 éves fiú vagyok, nem volt még barátnőm, zárkózott a jellemem. Tegnap este 20:09 körül, amikor mentem hazafelé a városban, jött velem szemben két lány. A hozzám közelebbi oldalon sétáló nagyon jól nézett ki, de csak annyira figyeltem meg, mint más járókelőt (kevesen voltak az utcán), vagyis szinte alig néztem rá. Amikor elhaladtunk egymás mellett, rámnézett, és elkezdi a szebbik: "Szia, drágám!"

Abban a pillanatban nagyon meglepődtem, leblokkoltam, és görcsölni kezdtem egyszerre, de nem álltam meg, ahogyan ők sem tették. Nem tudtam hirtelen, mit mondjak, így nem válaszoltam. Hamarosan azt mondták mindketten kissé idegesen, hogy: "Akkor ne köszönj,...bunkó!", és utána még mondtak pár dolgot, amit már nem értettem, mert már túlságosan távol voltak.

Azután sétáltam tovább, addig is azt tettem, és emésztettem magamban a "furcsa élményt". Eddig még idegen embör nem mondott ilyet nekem, pedig gyakran járkálok a városban.

Öt-hat perc gyaloglás, (és az időközben megszaporodott "járókelő-csoportok" kerülgetése) után megint jöttek velem szemben hasonló korú lányok (kb. 3-4-en), akik viszont, látásból ismerősek voltak ugyan, de személyesen biztosan nem ismerem őket. Ugyanúgy nem néztem nagyon rájuk, mint ahogy a korábbiaknál tettem, és ahogy elmentem mellettük, kb. 2-3-an, gúnyosnak tűnő hangon : "Szia!"

Erre valahogy szintén nem számítottam, görcsölni is kezdtem, de talán nem voltak annyira nagy hatással rám, mint a korábbi eset, meg hát ugye, a "drágám"-ot nem tették hozzá.

Úgyszint. nem válaszoltam a felkavart lelki állapotom miatt. Erre ők először ideges hangnemben majdnem ugyanazt mondták: "Akkor ne köszönj!"

Legalább nem bunkóztak le, és megvidámodott ("meggúnyosodott") hamar a hangulatuk az egyre halkuló szófoszlányokból ítélve.

Csak úgy néztem csodálkozva, hogy hogyan lehetséges, hogy eddig egyszer sem történt ilyen velem, most meg rövid idő alatt kétszer is.

(+ még rengeteg ismerőssel is találkoztam aznap, bár az már nem ide tartozik.)

Érdekesnek találom azt is, hogy tegnap, még a "találkozások" előtt eléggé sokat gondolkodtam azon magamban, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy barátnőm, és pedig, az azelőtti napokban nem nagyon jártak ilyen dolgok a fejemben.

(Nem vagyok egy helyes srác, sőt, inkább rondának tartom magam. El vagyok hízva, ki van kerekedve az arcom, és normális, jól látszódó borostám sincs. Egyszerű, nem menősködő ruhákat hordok. Aznap pl. terepzöld nadrágban, és fekete alapszínű, fehér Kárpátia-mintás felsőben voltam. Ezért sem értem a "reakciójukat"…..)

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a továbbiakban… Ha legközelebb találkozom velük, és köszönnek, akkor szerintem jó ötlet lenne visszaköszönnöm, és nem legörcsölnöm, de nem tudom igazán, mitévő legyek.