Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem szeretnek az emberek? Tehetnék valamit?
26 éves diplomás srác vagyok, úgy gondolom van egy egyedi stílusom.
Egyszerűen nem keresi senki a társaságomat, hónapokon keresztül van úgy, hogy a kutya se kérdezi meg, hogy nincs-e kedvem találkozni vagy bármi ilyesmi.
Nem mintha ez egy komoly mérce lenne de facebook-on is van vagy 500 ismerősöm, de sosem szólnak hozzám, sose lájkolják ha felrakok egy képet vagy megosztok bármit.
Ha lemegyek egy helyre, ott is max tesznek egy tisztelet "szia, hogy vagy?"-t akik ismernek, de ennyi. Nem ülnek az asztalhoz oda hozzám, mindenütt egyedül vagyok.
Nagyon nyomasztó ez, mert nem hinném, hogy rosszabb ember lennék mint bárki más, unalmas se vagyok mert megyek én mindenhová; csak hát egyedül...
Egy-két éve van ez így...
válasza: válasza:Hogy lett facen 500 ismerősöd akkor? Nekem alig van 100, de minden megosztásomra kapok reakciót.
Miért nem próbálsz te nyitni feléjük?
Csak mert mész mindenhova még lehetsz unalmas. Próbálj meg velük azért többet beszélgetni.
válasza:Abból az 500 ismerősből mennyit ismersz igazán? Az ismertekből pedig mennyi az, akit a barátodnak mondhatsz? Ebből ítélve nem sok.
Szerintem nem találtad még meg azt, akivel igazán egyezne az érdeklődési körötök.
válasza:
válasza: válasza:Nyiss te mások felé.
Amúgy én is hasonló vagyok, de én még hátha kinövöm. Bár nem hiszem, mert már ovi óta ez megy: van egyedi stílusom, mindenről van véleményem, megértő, kedves vagyok, és a kinézetemmel sincs különösebb baj, de valahogy magamnak való vagyok neki. Meg hajlamos vagyok a negatív gondolkodásra. Ezért tök nehezen barátkozom, de nem is nagyok az igényeim, kedvelem az egyedüllétet.
17/L
válasza: válasza:"de valahogy magamnak való vagyok neki. "
6. vagyok. Őszintén nem tudom, honnan jött ez a mondat, de felejtsétek el! :D
Áh, magamnak való vagyok NEKI. XD
válasza:Nekem is volt egy olyan időszak az életemben, amikor elhidegültem mindenkitől és nagyon magányos lettem a végére. Úgy jutottam túl ezen, hogy sikerült új embereket megismernem és ápoltam a kapcsolatot velük :) Aztán a régi barátokból is visszaszereztem párat :) Amúgy FB-on kb. 200 ismerősöm van...ez nem mérvadó, mert a valóságban elég, ha van 10 ember, akikre számíthatsz.
22/l
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én vak vagyok...
Mivel írtam, hogy mindent egyedül csinálok, így kiderül, hogy nem vagyok egy segítségre szorulós alkat. Szórakozóhhelyekre is lemegyek stb... Talán az lehet, hogy nem tudok kosarazni, focizni stb.
Bár azokra a helyekre ahova lejáok, ott senki sem a foci stb. miatt barátkozik. Szoktam emberek felé nyitni, esetleg beszélgetünk egy jót. De nincs az, hogy helló, nincs kedve dljönni vhová?
Sokkal beszűkültebb embereket keresnek folyamatosan, megörülnek nekik, érdeklődnek a dolgaikról stb. Az affinitás hiányát látom, mintha hiányozna az emberekből felém.
Más vakokkal nem sok kedvem van barátkozni, nem hinném, hogy bármit is tudnánk együtt csinálni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!