A személyiségébe szerettem bele. Ez a szerelem?

Már régóta ismerek egy srácot, de csak most kerültünk közelebb egymáshoz. Emberileg talán tökéletes, őszinte, és nagyon jól látja a dolgokat - hasonlóan mint én, nem hagyja hogy a gyengébbet bántsák (még ha a haverjai ellen kell szólnia,akkor sem), sokan szeretik, senki sem utálja -nyilván mert jó ember, szereti a gyerekeket, nem lusta, rendesen dolgozik, és ami még tetszik benne, hogy hasonló az érdeklődési körünk, kb ugyanúgy látunk mindent. A külseje is vonzó számomra (nagyon is), de főleg a személyisége fogott meg, és az, hogy nem áll be a tömeg közé, kiáll az igazságért, és nem trágár módon. Nagyon szimpatikus ember. Rengetegszer gondolok rá, imádok róla ábrándozni, és alig várom hogy lássam. Úgy érzem, neki is tetszem... Talán ez lehet az igaz szerelem??

Az egyetlen kis bibi az egészben, hogy az exem egyik haverja... Megéri el*aszni a haverságukat? Nekem tényleg nagyonnagyon tetszik a fiú.:( De nem akarom,hogy miattam legyenek galibák.