Mit szóltok a versemhez? Valós esemény ihlette!

EGY KIS ILLÚZIÓ

Télnek idején,amikor a hideg utcákat jártam,

Egy városi kávéző előtt megálltam,

Odabenn egy szépséges lényt megláttam!

Ült egymagában és olvasott,

Míg a hidegtől a seggem majd szétfagyott,

És a jeges szél kegyetlenül pofozgatott!

Elképzeltem,akkor milyen szép is ez a nő,

A szeme csillogó gyémántkő,

Talán nincs is még egy ilyen,mint ő!

A fantáziám dolgozott gőzerővel,

Milyen jó is lenne ezzel a nővel,

Ezzel a királynővel!

De láttam az évek során mi is lenne,

A lány megőregedne,

Talán meg is kövéredne.

Öregen már nem is olyan vonző,

Inkább ráncos és taszító,

Csúnya és undorító!

Nem is a lány kellett nekem,

Inkább a fiatalságát szerettem,

De majd kiheverem.

Milyen furcsa az élet,

Az ember már alig remélhet,hogy jó nőt kefélhet!

Tovább ballagok csendesen,

A hajnal után a nap felkel,mint rendesen,

Úgy legyen!