Miért vagyok ilyen hülye 18 évesen?

Már vagy három éve szeretek egy énekest. Egy énekest! Akit még soha nem is láttam élőben, mindössze két mondatot beszéltem vele neten keresztül.

15 évesen még azt gondoltam, hogy bár talán kicsit gáz, de ennyi idősen még talán elmegy az ilyesmi. És most tessék.

Én ennyire még senkit nem szerettem, pedig akadt volna más, nem arról van szó, hogy unalmas vagyok és csúnya, ezért nem marad más, mint fantáziálni.

És mostanra úgy kötődöm már hozzá hogy az nem igaz! Komolyan fontolgatom, hogy elmegyek oda ahol fellelhető, és felhajkurászom, mert ha más nem, akkor kiderül, hogy mégse olyan mint gondoltam, vagy valami. De egyszerűen úgy érzem, hogy nem felejthetek valakit csak úgy el, aki ennyit jelent nekem.

Na jó. Szerintetek ez nagyon szánalmas, és megbolondultam?