Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit jelent a lányoknál az alábbi dolog (már ha jelent valamit)?
Első vagyok. Szerintem kicsi az önbizalmad, önbecsülésed, és ha egyfolytában arra gondolsz, hogy úgysem jöhetek be neki, akkor már az egész életed ez fogja uralni, mert bemagyarázod magadnak. Próbáld kicsit objektíven szemlélni magad (tudom nehéz), hogy mi zavar magadban, a külsőd vagy akármi. Ha egy srácnak van kisugárzása, fellépése, a külső már másodlagos(lásd híres sztárok, akik már túl vannak az ötvenen, mégis rengeteg tinilányról olvad le a bugyi ha látják, nézd csak meg a kommenteket a youtube-on). Ennek az ellentéte is igaz. Hiába szép a pofija egy srácnak, nem jön be a lányoknak, ha bizonytalan, nem határozott.
Nem reklámozni akarom, de nézd meg John Malkovich-csal a veszedelmes viszonyokat (1988-as). Az a pasi nem egy szépség, mégis csak sugárzik belőle a szexualitás abban a filmben.
20/L
Az udvarlás és általában a szex és szerelem körüli dolgok jó része színészkedés. A lányok kikenik magukat és csavargatják a loknijukat, a fiúk gyorsan belekötnek valakibe, vagy megpróbálják megmenteni a nem létező veszedelemtől a lányokat... persze nem szabad ezeket túlzásba vinni, de egy pici játék belefér és ide tartozik az is, hogy nem úgy kezded a beszélgetést, hogy "szerintem úgy se fog összejönni", még ha félsz is ettől és erre is gondolsz.
Lehet álmodozni, hogy egyszer egy lány jön és kitaláljátok egymást gondolatait, és minden tökéletes lesz, de ha erre vársz, tényleg soha nem lesz senkid. Nem lehet egy csapásra kitalálni a másik gondolatait, éppen ezek a játékok vannak arra hivatva, hogy megfelelő keretet biztosítsanak az ismerkedéshez.
#12: Az önbizalommal kapcsolatban igazad van, de ez egy hosszú történet. A kisugárzás is igaz, csak ezt sem könnyű megteremtened, ha a nulláról (jobban mondva mínuszból) indulsz, és most nem feltétlenül a külsőre gondoltam. A sztárok más kategória, nem csak a kisugárzásuk miatt áhítoznak rájuk, hanem a pénz, a hírnév stb. miatt (is).
#13: Sose voltam jó színész, ha pedig önmagamat adtam, az senkinek se kellett. Oké, valamelyest lazábban tudok már a dolgokhoz állni, de még mindig nem az igazi. Valahogy mindig mindent elrontok. A múltkor is beszélgettem egy lánnyal, egy darabig oké volt, csak megint előjött az, ami szokott: akadozni kezdett a beszélgetés, és elkezdtem azon görcsölni, hogy miről beszéljünk, de nem is nagyon merek úgy "vagánykodni", mint a többség, nem tudok olyan szemtelenül flörtölni, amikor komolyabbra fordíthatnám az ismerkedést, megijedek, vagy nem tudom, taszítom az embereket, vagy fogalmam sincs, hogy mi lehet a probléma. A lényeg, hogy mindig ugyanaz az eredmény.
Nem megjátszani kell magad, csak pozitív köntösben mutatni, hogy ki vagy. Ebbe mondjuk beletartozik az, hogy hiába a napjaid nagy részében esetleg magányos lúzernek érzed magadat, nem ezt közlöd a lánnyal, mert ez tényleg nem a legjobb csajozós szöveg.
Találd meg magadban, ami érdekel, ami veled történik, ami szerinted szép az életben és próbálj erre építeni.
A görcsölést pedig felejtsd el. Sohasem kötelező beszélni. Ezt kevesen értik meg. Néha lehet tízperceket hallgatni együtt, ha mindketten képesek vagytok ezt elfogadni, akkor ez így működik és egyáltalán nem rossz dolog.
Ha pedig te éppen kifogytál a mondanivalóból és csak hallgatsz, nézz a szemébe bátran, egyenesen! Ezzel mutatod, hogy figyelsz rá, csak most épp elfogyott a fecsegnivalód és feleslegesen nem jártatod. Vagy visszanéz, vagy próbálja állni a tekinteted, de nem tudja (ez aranyos szokott lenni :-)), vagy elkezd ő mondani valamit.
Nem szoktam senkire rázúdítani azt, hogy mi vagyok (vagy minek érzem magam), alapvetően nehezen is nyílok meg, nem engedek magamhoz igazán közel senkit, és másokhoz sem nagyon tudok közel jutni. A probléma az, hogy még odáig se tudok eljutni, hogy bármi olyan szóba kerülhessen, ami pl. rám vonatkozik, nem hogy ilyet bárkinek az orrára köthessek, hogy milyennek érzem magam.
Nyilván nem kötelező folyton beszélni, csak azt vettem észre, a nagydumások kelendőbbek, jobban el tudják adni magukat, és mintha elvárás is lenne sokak részéről, hogy ha nem is folyamatosan, de azért beszéljenek a másikkal, ne legyen hallgatás. Sokan azt hiszik, hogy ha a másik nm tud beszélni, akkor baj van vele, és bevallom, sokszor én is kényszernek érzem, hogy mondanom kellene valamit, mert kínos a csend, és biztosan a másik is várja, hogy történjen már valami. Ráadásul szerintem a legtöbben arra gondolnak, hogy ha a másik nem szól hozzá, akkor biztosan nem elég jó a másiknak, és ő is elkezd rágörcsölni (én legalábbis ezt szoktam érezni, olyankor az az első gondolatom, hogy kudarcot vallottam, mert nyilván nem tudtam felkelteni a másik érdeklődését, ha ennyire hallgat stb.). A másik, ami zavar, az az a tudat, hogy mások mennyire sikeresebbek, össze tudnak szedni lányokat (nem is akármilyeneket), engem meg frusztrál a "bénaságom", hogy semmi nem jön össze, hogy biztosan rosszul érzik magukat a társaságomban stb. Mindig irigykedve néztem azokat, akik el tudták adni magukat, akikre áhítattal néztek a lányok, akikkel szemmel láthatóan jól érezték magukat. Ez egyszerűen elkeserítő. :(
Sajnos ez ellen nincs orvosság. Le kell dobni magadról ezeket a frusztrációkat, oda kell menni a csajokhoz és nem görcsölni, ha nem tudsz mit mondani épp :-)
Ha lesz 1-2 kapcsolatod, utána úgyis kevésbé fognak ezek felzaklatni, csak elsőre van az emberben még gyomorgörcs
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!