Miért érzem ezt?

Volt német cserediák program (ők jöttek ide). Egy német fiúról futtában megállapítottam, hogy egész helyes (a többiek szerint nemigen volt az...). Ő folyton disco zenét üvöltetett (a rosszabbik fajtából) a busz hátuljában, és hozzá énekelt (elég... khm... hamisan). Mi egész úton kértük, hogy legalább ne ilyen hangosan, de csak azért is üvöltette... Na mindegy. Aztán pár nap múlve elkezdtem vele jobban törődni. Élveztem, ha róla volt szó, jó párszor róla beszélgettem, bár azt állítottam, hogy nem szimpi. Mikor az egyik magyar lány megkérdezte tőle, hogy hülye-e (magyarul) annyira sajnáltam őt! Szinte egész végig ő járt a fejemben. Aztán mikor elmentek meg szörnyen hiányzott! Azt hittem, hogy többé nem látom. Aztán ápr. végére viszonylag nem jutott annyiszor az eszembe, beletörődtem, hogy elment (vagy vmi olyasmi). De május elsején visszajött ide valami ifjúsági csoporttal, nem tudom, miért. Szabályosan lesokkolt, mikor megláttam, örültem neki, és majdnem sírtam. Most is minden disco zenéről ő ugrik be, és hiányzik! :( Ez szerelem lenne?