Lányok, ti megbocsátanátok egy ilyen levél után (kicsit hosszú)?

Valami ilyesmit írnék az illetőnek:

"Azért írok, mert tartozom egy bocsánatkéréssel. Azért szeretnék bocsánatot kérni, mert nagyon béna voltam, amikor találkoztunk. Nem így terveztem, nem akartam rosszat, de sajnos így alakult. El kellett volna mondanom, hogy milyen szép és csinos vagy, és hogy mekkora szerencsém van, mert ugyanazzal a kedves, normális, értelmes, aranyos lánnyal találkozhattam élőben, akit a neten megismertem az évek során. Nem akartam se túl sok lenni, se túl kevés, és nem tudtam, mikor teszek jót. Mindketten zavarban voltunk, és nekem is furcsa volt a találkozás, hiszen azt hittem, sose foglak élőben látni. Nem akartam rád zúdítani az érzéseimet, és azt éreztem, biztosan unalmas és kevés vagyok, és ahogy visszahúzódva ültél, egyre inkább megerősödött bennem ez az érzés, az én hibámnak éreztem azt, hogy nem tudtam oldottabb hangulatot teremteni. Arra gondoltam, hogy ezek után biztosan ciki lenne, ha bókokat mondanék, bár utólag ezt már másképp látom. Egyáltalán nem okoztál csalódást, sőt, nagyon jó volt veled lenni, de ezt el is kellett volna mondanom. Számomra is szokatlan volt a helyzet, én se szoktam kettesben lenni lányokkal, de attól még az én felelősségem, hogy egy jó szót se szóltam, meg se dicsértelek, pedig kellett volna. Gyáva voltam, talán attól tartottam, hogy a magamfajtától ezt nem vennéd szívesen. Végül is elrontottam, bár nem ez volt a szándékom. Csak annyit kérek, hogy ha tudsz, akkor bocsáss meg, nem akartalak megbántani, és nem akartam, hogy azt érezd, nem értékellek.

Hogy miért most mondom el? Sokszor rá akartam már szánni magam, de mindig féltem, bevallom. Ahogy telt az idő, egyre inkább cikinek éreztem, hogy korábban miért nem mondtam el. Nem tudom, meg tudsz-e bocsátani, talán már túl sok idő telt el azóta, de nekem még mindig azt jelented, amit akkor. Tudom, hogy ezt nehéz jóvátenni, de bocsánatot kérek mindenért, még ha nem is volt szándékos, amit tettem."

Annyi a lényeg, hogy elvileg baráti találkozó volt, de én többet éreztem a lány iránt, csak eleve úgy mentem oda, hogy titkolni fogom az érzéseimet, mert tudtam, hogy gátlásos, és féltem, hogy elijeszteném. Ebből kifolyólag bókokat se mondtam neki, amit így utólag megbántam. Talán bejöttem volna neki, sokat mosolygott rám úgy szégyellősen, meg lesütötte a szemét, de őszintén szólva nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Lehetséges, hogy megharagudott rám azért, mert többet remélt ettől? Valami történhetett, mert a találkozó végén szinte teljesen rideggé vált, és nem értem, mi a baja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már vagy egy éve történt az eset, de én még mindig ugyanazt érzem iránta, mint akkor, képtelen vagyok elfelejteni őt.

Szóval a kérdéseim: 1. Lehet, hogy többet szeretett volna, és ezért sértődött meg? 2. Megbocsátanátok-e, ha ilyen levelet kapnátok? Bocs, hogy hosszú a mondókám, és megköszönöm a normális válaszokat.