Ti mit tennétek a helyemben? Elmondanátok a párotoknak? Van ennek jelentősége?

Még elsős gimnazista voltam, amikor nagyon sokat beszélgettem egy lánnyal. Értelmesnek számított így az akkori kortársaim körében, meg elég szép is volt, de azóta meg kifejezetten gyönyörű. Volt egy házibuli, ahol ő is meg én is hivatalosak voltunk. Ott megivott 1 pohárka bort, és nem volt berúgva, de megeredt a nyelve és azt mondta, hogy szeret engem és kérdezte, hogy én szeretem-e őt, azt mondtam, hogy igen én is. Aztán a másnap megbeszéltük a dolgot és megegyeztünk, hogy találkozunk. De őt az apja nem engedte el valamiért, én meg ezt úgy vettem le, hogy ő nem akart velem találkozni és svindlizett, így én gyerekes bosszúból egy következő buliban a szeme láttára smároltam más lánnyal(nyilván nagyon csúnya dolog volt tőlem, amit a mai eszemmel nem tennék meg!), meg azt gondoltam a kis takony 14 éves fejemmel, hogy milyen menő dolog ez.. Aztán ő még elmondta nekem msn-n is, meg élőben is, hogy nagyon szeret, de én meg nem foglalkoztam vele. Osztálytársak voltunk, én láttam rajta, hogy ezek után még 2 évig kb nagyon szomorú volt,amikor rám nézett. Utána pedig az utolsó évben beszélgettünk párszor, semleges témákban, de viszonylag passzív volt. Az ominózus "vallomás" óta 6 év eltelt, én pedig 2 éve egyáltalán nem is láttam. Az elmúlt fél évben viszont legalább 10x álmodtam vele. Valahogy mindig találkozunk, aztán pedig összejövünk, és megbeszéljük, hogy milyen buták voltunk anno, hogy így elszúrtuk. Volt, hogy szexeltünk is, ami iszonyat jó volt(így álom szintjén), de a csókja is eszméletlen módon átjön még álomban is. Van egy bökkenő, van egy barátnőm is, akit úgy érzem, hogy szeretek. Nektek volt már ilyenetek? Mit kezdjek ezzel? Másnap mindig annyira rámtör az érzés, hogy fel kell keressem, aztán 4-5 nap alatt elhalványul, de még mindig bennem marad picit.