Mi a szerelem? Mit lehet érezni akkor? Mért van ilyen? Kinél milyen? Vagy mindenkinél más?

Nagyon röviden: ha szerelmes vagy, akkor annak a boldogságában érzed magad kiteljesedni, hogy ő van, szeret téged, és te szereted őt. Hogy valakinek te annyira kitüntetett vagy, hogy minden más utánad következik, és te pedig olyan gazdag vagy, hogy van valaki, aki számodra ennyire kitüntetett, és ehhez a tökéletes bizalom és megbízhatóség érzése is társul, és egy nagyon nagy biztonságérzet. :)

De ezt bővebben elég jól leírja a Wikipedia:

„A szeretetnek, s így és a szerelemnek is létezik egy olyan formája, amikor a másikban a lehetőséget keressük, a valamilyen értelemben vett potenciált. A változás lehetőségét, a változtatás lehetőségét, vagy ezek elkerülésének lehetőségét. Ez egyfajta párkapcsolati és önmegvalósítási opportunizmus, amivel valójában önmagunkat szeretjük, nem a másikat. Még Rómeó és Júlia is így szerették egymást: a lázadás lehetőségét szerették a másikban, a szabadság lehetőségét, de nem a másik szabadságáét, hanem a sajátjukét. Önmagukat szerették a másikuk oldalán. Mindez nem több, mint megbúvó önzés. Azon a tévedésen alapszik, hogy egy ember életét a sikerei és kudarcai alapján kell megítélni, valójában azonban az önmagunkkal szemben támasztott elvárások számítanak, és az erőfeszítés, mellyel azoknak meg akarunk felelni. Az ember élete ebben a két dologban; ebben az eszmében mérhető.

Ha igazán szeretsz valakit, ezt az eszmét szereted: az erőfeszítését, mellyel szembeszáll a saját kihívásaival, és magukat a kihívásait, ha szimpatikusak, ha egyet tudsz velük érteni, ha fel tudsz rájuk nézni.

Ha igazán szeretsz valakit, az ebbéli törekvésében akarod őt előrevinni, emelni, őt akarod többé tenni, nem magadat, s így akarsz e közös nagyobb dolog részesévé válni.

Ha igazán önzetlenül szerelmes vagy, az eszméjébe vagy szerelmes; és ettől a pillanattól kezdve az a törekvés hordozza magában a boldogságot, mellyel melléje állsz, mögéje állsz, kiállsz mellette, kiállsz érte és hiszel benne - ahogy bármilyen hétköznapi eszmében is.

Mi a szerelem?

Szerelem az, amikor valaki annyira kitüntetett a számodra, hogy mindent azért teszel, hogy őt emeld. Amikor az álmai és a hibái együtt már egy eszmét alkotnak, és te melléje állsz és kiállsz az eszme mellett mindennel és mindenkivel szemben. Ha viszonzott a szerelem, akkor ti ketten már egy közös lényt alkottok, amely addig van életben, amíg szeretitek egymást: úgy bújtok egymás szárnya alá, hogy közben egymást tartjátok röptötökben, és már nem is egymásért mozdultok, hanem ezt a közös lényt éltetitek. A szerelem a másik vélekedésére, gondolataira és álmaira irányuló tiszteletnek és szenvedélynek, valamint a hibáira és fájdalmaira irányuló együttérzésnek olyan szintje, amikor a hűséget éled meg a szabadság legmagasabb fokaként, mert a másik kitüntetettsége olyan magas, hogy semmi és senki sem tántoríthat el tőle; és mert a hűség bizonyul a lehetséges legkisebb meghozható áldozatnak őérte.

Mindeme teljes odaadás ellenére a szeretet és a szerelem nem elvárások teljes hiánya. Az igaz szerelmet és szeretetet is egyetlen elvárás nemesíti többé egy közös megállapodásnál: magának az Elvárásnak az elvárása. Az igazi szeretet és szerelem csupán egyetlen dolgot vár el a másiktól: hogy önmagával szemben legyenek magas elvárásai, és azoknak feleljen meg. A boldogság nyitja tehát ez: egyetlen elvárásod legyen: elvárások önmagával szemben - s tégy meg mindent azért, hogy azoknak megfelelhessen.”

A szerelem az egyik legjobb dolog az életben. Lehet hogy sok fájdalomra is van lehetőség, pl. ha elveszíted a másikat, de hidd el, EGYETLEN PILLANATÉRT IS MEGÉRI A KOCKÁZAT.

Mondom ezt én sok fájdalom és veszteség után (ami ráadásul nem kötelezően fordul elő másvalaki esetében, szóval nem törvényszerű)... Remélem ez megadja az állítás hitelét. Tudod mit? Nézd meg az Angyalok városa című filmet Nicholas Cage-dzsel, és a Séta a múltba című filmet. Százas zsepi nem árt, de mégis... érdemes, elég korrekt képet mutatnak a szerelemről. :)

Rossz minden pillanat amikor nem láthatom.

Ha meglátom = instant mosoly, jókedv.

Irracionális dolgokat is képes lennék megtenni érte, nyilván neki is vannak hibái, azonban a ködtől magasról teszel rájuk (nyilván csak eleinte bár ki tudja, ha szereted úgyis elfogadod őket).

Egyszer mikor itthon feküdtem egymagam megéreztem a semmiből a parfümje illatát.

A beszélgetéseinket még pár nap múlva is tudom majdnem szó szerint idézni.

Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá.

Nincsenek róla túl piszkos fantáziáim, csak annyi, hogy a karomban tartom, ölelem csókolom.

Hirtelen csak ennyi tünetem jutott eszembe