Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van, az hogy én senkit nem érdeklek?
20-on éves fiú vagyok, nem vagyok egy csúcsmodell, de azért nem is vagyok csúnya. Szinte minden emberrel jól kijövök, általában hamar megkedvelnek (vagy észre sem vesznek 50-50%) az emberek, férfi nő egyaránt. Nem vagyok egy nyitott ember, de ha látom, hogy valaki kapcsolatot keres velem, akkor az elől nem zárkózom el. Általában pár hétig/hónapig jól elvagyunk ezekkel, az új barátokkal, sokmindent elmesélnek magukról, néha már úgy érzem, hogy kicsit túl sokat is tudok a magánéletükről. A probléma viszont az, hogy ennél az alkalmi beszélgetéseknél tovább sose jut a kapcsolatom senkivel, fiúk esetében ez nem is érdekel, mert csak barátként lenne rájuk szükségem, de a nők esetében nagyon zavar, mert velük azért lehet, hogy többet is szeretnék. Azonban Ők soha nem érdeklődnek felőlem, nem kérdeznek rólam, nem keresnek, nem hívnak el sehova magukkal (ha én utalok rá, hogy jó lenne elmenni valahova, pl csak úgy sétálni, arra is az a válasz, hogy majd egyszer valamikor), vagyis úgy érzem, hogy egyáltalán nem is érdekli Őket, hogy velem mi van. Úgy érzem, hogy nekem valójában nincs is egy igazi barátom se. A héten nagyon rosszul éreztem magam lelkileg, de senki nem kérdezte meg, hogy mi a baj, pedig az egyik lány „barátommal” többször is találkoztam a héten, sőt bármikor odajöhetett volna hozzám (mivel egy helyen dolgozunk), de ha odajött, akkor is csak a saját baját mesélte, amit én meg is hallgattam. Biztos vagyok benne, hogy látta rajtam, hogy nem vagyok jól (mivel 1 másik lány észrevette, akit egyébként csak látásból ismerek), de látszólag nem érdekelte (én korábban többször is láttam rajta, ha valami baja volt és érdeklődtem is utána, hogy mi van vele, el is mondta). Ez persze az összes barátomra igaz, csak a többiekkel nem találkoztam a héten.
Szóval most úgy érzem, hogy egyedül maradtam, se, barátaim se párkapcsolatom, nem szeret senki, én csak egy lelki szemetesláda vagyok, és ha hirtelen megszűnnék létezni, akkor senkinek sem tűnne fel.
Mit csinálok rosszul, velem van a baj??? Ez már lassan évek óta így megy, és nem találok senkit, aki, nem csak felhasználni akar, hanem a barátom lenni…
Dettó így vagyok én is. Igaz,most Szeptemberben vagyok új iskolában de hát semmivel sem különb mint a többi. Vannak haverjaim,de nem jelentenek annyit mint barát. Egyedül maradtam,seki sem áll mellém... A fiúk is semmibe vesznek... tudom mit érzel!
15/L
Szerintem pedig nem ártana, ha mégis kicsit elutasító lennél! Persze nem bunkón, hanem úgy, hogy ezzel magadra is felhívd a figyelmet! Pl. ha legközelebb odamegy hozzád valaki a gondjával, mondd neki ezt, vagy hasonlót: "Figyelj ne haragudj, szívesen segítenék és meghallgatnálak, de jelenleg nekem is gondjaim vannak!
Ha a másik fél normális, akkor ő fog rákérdezni, hogy mi a bajod!
Szóval próbálsz már nem önző lenni?
Jó dolog,nézd mindig a dolgok pozitív oldalát (nehéz tudom,nekem se sikerül mindig) és jobban fogok magad érezni. A többieket,akik nem figyelnek rád,vedd semmibe,biztos vagyok benne ha pozitívan veszel mindent,megfognak kedvelni! Én is ezt csinálom,illete próbálom. A jó dolgok sosem ártanak,ne engedj sokat,de ne is tilts sokat,csak ami Neked jó! :)
És egyet értek az előttem szólóval.
Lányokkal szerintem az a baj, hogy barátnak tekintnek téged. Talán, ha már az elején letisztáznál, hogy te nem "csak" egy barát vagy, hanem udvarolsz is nekik akkor összejöhet a barátnő.
Egyébként mennyit jársz bulizni stb. ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!