Ma már tényleg nem létezhet kapcsolat facebook nélkül?!

Már kiakaszt amit itt, és a saját környezetemben látok. Itt rengetegen afelől kérdeznek, hogy "hogy ismerkedjek facebookon?" vagy "az mit jelent ha egy srác nem ír rám facebookon?" vagy "a pasim mindig csak lassan válaszol facebookon, biztos közben mással flörtöl?" vagy "a pasim lájkolta egy másik lány profilképét, szakítsak vele?"

és még százezret lehetne sorolni. Plusz még felfordul a gyomrom az ilyen nyilvános nyáladzástól is, amikor egymás üzenőfalán (vagy kommentekbe) elkezdik, hogy:

Lány: nyeeeeeem én szercsyyyyyyzlek jobban :DDD :))) <<<<<<333333 :PPPPPPPP

Fiú: én jobban szejetem az én kis babucimat :DDDD <<<<<<<33

Gondoltam mindenki ismeri ezeket a jelenségeket.

Ez még majdnem oké lenne, de már a közvetlen környezetembe is ezt érzem. Egy elég jó gimnáziumba járok, de fiúk-lányok nonstop nyomogatják az okostelefonjukat, és persze, hogy majdnem mind facebookozik, vagy aki épp nem, az arról beszél milyen cuki pasit/milyen jó csajt látott facebookon. Most már az eddig értelmesnek hitt osztálytársaim is kiposztolják az összes szendvicset amit megesznek, meg elkezdték az idióta idézetesdit és azokat a "küldj egy 1-est ha szeretsz, 2-est ha találkoznál velem ...".

Azokról a netkapcsolatoktól meg teljesen kiborulok amikor nem is találkoztak még soha, de azt mondják imádják egymást és ez most tényleg az igaz szerelem.

Ezektől már komolyan rosszul érzem magam. Csak én érzek így? Bennem van a hiba?

Nekem is van okostelefonom, meg gépem otthon, mégsem használom őket hetekig, mert teljesen felesleges.

Ti ezt hogy veszitek észre? Mennyire fontos nektek az, hogy a pasitok/barátnőtök bármikor elérhető legyen a neten? Sikerült már bárkinek a facebookon megtalálni élete szerelmét?

Mindenféle véleményre kíváncsi vagyok.

17F