Miért szeretjük nézni azt az embert, aki iránt érzünk valamit? Mintha magunkba szívnánk annyira nézzük.

Én sem tudom ezt pontosan megmagyarázni... már az is nagy örömet okoz, ha nézheted, ha hallhatod a hangját, tehát minden vele kapcsolatban. Volt egy ember, akivel régen így voltam, de már "kiábrándultam" belőle, és megszűnt ez az általad említett dolog.

Most van egy másik ember is, akiért régen rajongtam, de mostmár egyenesen gyűlölök (legalábbis agyban). Nem, nem utasított vissza, mivel nem is próbálkoztam nála, ő amúgyis tabu. A lényeg az, hogy az agyam gyűlöli, és fintorgok a hülyeségein, amit régen viccesnek találtam volna... de legbelül mégis nevetek. És örülök, hogy ott van a közelemben, hallhatom a hangját, láthatom az arcát, a szemeit.

Talán csak egyszerűen annyi a lényeg, hogy ÉRZEL iránta valamit :)