Hány éves kortól lehet szülő nélkül elmenni abortuszra?

Ha valaki egyedül van, az nem jelent rosszat. Az egyedüllét és a magány között óriási különbség van.

Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.

A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

----------------

Nem tudom, hogy odamentél-e már anyukádhoz és elmondtad-e neki: "Anyu! Kétségbe vagyok esve! Nem találom magam, magányosnak érzem magam, kérlek segíts!"? Mert, ha nem, akkor csak annyit mondhatok, hogy néma gyereknek az anyja is süket. Ha ilyenre még nem volt példa a családodban, akkor legyél TE az első, aki nyit. Lehet, hogy meg fognak lepődni az őszinteségeden, ne törődj vele! Lényeg, hogy reagálni fognak és talán ezzel elültetsz egy magot, ami aztán kicsírázik.., azaz rendszer lesz belőle...

-------------------

Csúnyának érzed magad? Szerintem nincs is csúnya 17 éves.

Ne egy kívülálló szemével nézd magad, nézd azt, hogy milyen vagy belül. Ha nem tetszik, változtass! Nem vagy elég jó? Legyél jobb! Nem vagy elég szorgalmas? Tegyél, hogy ne úgy legyen! Minden rajtad múlik!

Bármi történik veled az életedben, nem hibáztathatsz érte senkit, csakis saját magadat! Te!! vagy a felelős! Dönts úgy, hogy boldog leszel!

Ha egy kicsit tudsz változtatni a felfogásodon, hamar érezni fogod a jótékony hatását, hamar elkezdhetsz szüretelni. Olyan embereket kezdesz majd magadhoz vonzani, akik hasonló rezgésen vannak, mint te.

------------

És tényleg ne barátkozz olyanokkal, akik nem "minta emberek". Mert az egy dolog, hogy nem kitűnő tanulók. Ez adottság kérdése. Embernek lenni viszont választás kérdése.

Beszélj a szüleiddel. Mindenképp. Ezt úgy mondom, hogy jártam hasonló cipőben.

Arra pedig, hogy az abortusz gyilkosság és rosszul fogod érezni magad utána: igen, borzasztó lesz, de nem annyira borzasztó, mint örökbe adni miután megszülted. Miután a kezedben fogtad, láttad, nőtt benned.

De tényleg a legfontosabb, hogy beszélj a szüleiddel! Akár meg is tarthatod ha segítenek.

Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: - Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná. A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! - Szerintem is, – mondta az orvos – de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!

Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg. Közösen életeket menthetünk meg. A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.

Ezt most találtam! Talán érdekelhet!

[link]