Hogy mondjam meg neki hogy nem akarok semmit? Meg fogom bántani?

Hát szerintem meg ne gyere semmilyen kamu dumával, nagyon bántó tud lenni. Akkor már sokkal jobb, ha megmondod neki kereken: észrevetted, hogy ő mintha többet akarna barátságnál, és bár neked is szimpatikus ő, de nem szeretnél tőle többet, kérlek, fogadd el stb.

Meg tudod ezt szépen fogalmazni.

Jó, hát biztos sz.r lesz a lánynak, de hát kinek nem rossz a visszautasítás?

Ezt a "barátként kezelem" dolgot ne csináld, marhára félreérthető. Tudod, velem is megcsinálta ezt egy csávó (mi huszonéves egyetemisták voltunk már), hogy én szép lassan beleestem, az elején ő is úgy tűnt, mint akinek tetszem (sztem tetszeni tetszettem is), 2 év múlt el így, aztán nem bírtam tovább, és leírtam neki mindent. Ő meg visszaírt, hogy jaj, micsoda dilemmája volt neki, hogy mit tegyen, hogy ne bántson meg, de ne éljen bele magam...

Én irtó gerinctelennek éreztem, hogy ha egyszer észrevette, hogy mi van, miért haverkodott velem továbbra is, és oké, hogy szerinte ő úgy viselkedett mint barát, de a szerelmes ember ugye reménykedik, és csak a szép szóból ért. Nekem is ez kellett volna.

Ja, és hazudott is nekem, mert a tisztázó levelezésünk előtt azt mondta, hogy barátnője van, aztán bevallotta később, hogy hazudott, hogy lekoptasson engem.

Ugye milyen "jó fej"? Hát gondolhatod, milyen megalázó volt ez nekem. Hogy kamu barátnőt kell hazudni, hogy lekoptasson egy fószer.

Ha lett volna benne annyi egyenesség, hogy normálisan megbeszéljük ezt (mert én mondtam neki, hogy beszélnünk kéne), akkor lehet, hogy nem szakítottam meg volna a kapcsolatot vele, és talán maradhattunk volna jó ismerősök, haverok.

Neked is az egyenességet tanácsolom, semmi kamu, semmi mellébeszélés, mert rohadtul megalázó!