Tetszem neki? és vajon én mit érzek? Tanácstalan vagyok!

Az egyik évfolyamtársammal (srác) jóban vagyok. Eddig sokat ültünk kint a folyosón a kanapén, beszélgettünk, hülyéskedtünk szünetekben az osztálytársaival, és pár osztálytársammal. Nyáron együtt voltunk 6 napig táborban, és együtt jártunk ifjúsági gyülekezetbe (ő már nem jár).

Az elmúlt pár hétben gyakran állok kint a folyosón szünetekben, egyedül, bambulok ki az ablakomon, gondolkozom. Már nem szeretem az osztályomat, de lényegtelen. Mellesleg nem az a jellemző, hogy kint állok egyedül a folyosón minden egyes szünetben, de olykor-olykor jó. Pár hete kezdődött az egész. Nem volt kedvem egyik teremben sem lenni, vonzott a radiátor, a kilátás az ablakból és az, hogy üres a folyosó. Mögöttem császkált a volt igazgatóhelyettes fia, odajött beszélgetni.

Aztán ez már 'megszokássá vált', hogy bizonyos napokon, amikor egymás melletti teremben van óránk, akkor én kint állok a folyosón, nézek ki az ablakon, és odajön hozzám. Mondta, hogy látja, nem vagyok olyan, mint régen, szomorúbb, rosszkedvűbb vagyok, félt, stb. Azóta erről is beszélgetünk, és csomó minden másról. Ma is ugyan így történt... Egy szünetben csak azért mentem ki, hogy jöjjön oda hozzám... Egyszer csak becsengettek, és csengő után jött fel a lépcsőn a tanárom. Mosolygott, amikor látta, hogy beszélgetünk. Nem mondott semmit, hogy menjek be, vagy nem is tolt le, hogy már becsengettek és kint állok, semmi. Aztán fogtam magam, miután elment mellettünk, nem sokkal utána bementem. Pont előttem zárta be az ajtót. Mondta, hogy nem azt hitte, hogy még maradok kint beszélgetni, és rám kacsintott :D

Nagyon tanácstalan vagyok, úgy érzem magam, mint egy 13 éves, aki nem tudja eldönteni, merre van előre :D

Szóval mi lenne ez?!

19l (5 éves gimi, 4.-es vagyok, ő 3. Egyszerre fogunk érettségizni, de fiatalabb nálam)