Ez afféle szerelem második látásra, vagy mi?

Ismerek egy fiút mióta évfolyamtársak lettünk a gimiben. Mindig úgy voltam vele, hogy létezik ...és kész. Engem hidegen hagy. Nem szoktunk köszönni egymásnak, nincsenek közös óráink, se közös ismerőseink és nem is nagyon törődtem vele. Eddig. Múlt héten összevonták az egyik nyelvórát mert nem volt tanár. Csoportmunka volt, összetoltuk a padokat. pont szemben ült velem és mint a villám úgy hasított belém ez az érzés. Pedig már százszor láttam és inkább bunkó parasztnak tartottam, minthogy valami pozitívat érezzek iránta. Ő is nézett és mosolygott rám, és ...komolyan ez az a ... felőlem ott helyben eljöhet a világ vége, engem nem érdekel mert őt látom érzés volt.

Ez annyira ostobán hangzik.

Hisz nem is tudok róla kb semmit, és nem váltottunk egy mondatot se

csak láttam és...

ilyen még nem fordult elő velem.