Miért ilyen "gyávák" a mai értelmiségi fiúk/férfiak?

Nem szerelmi vagy szextéma miatt kérdezem :D , hanem férfi-férfi barátság miatt.

Viszont számítana, hogy az ilyen téren "tapasztalt" illetők (lányok/nők) is ugyanezt gondolják-e, amit én.

(Én is fiú vagyok és a barátság meg a kialakult munkahelyi kapcsolatok miatt kérdezem.)

Ezt tapasztalom a kortársaimban is meg úgy a felnőttek többségében és ezt hallom másoktól is. Az egészen alapvető dolgoktól, munkahelyi ügyektől kezdve az otthoni döntésekig vagy esetleg valami "védjük meg magunkat" feladatig, mintha a többséget a gyávaság vagy visszahúzódottság vezeti. Szóval hogy csak nekik ne legyen bajuk. Még úgy egészséges kockázatvállalás vagy kalandvágy sem igazán lenne a többiekben.

Nem tudom mások, hogy látják, én ezt vettem észre egy ideje. Mintha lenne egy ilyen alap teszetoszaság. És nem az öltözködésre vagy stílusra értem, hanem az alapvető viselkedésre egy szituációban.

Engem csak azért zavar, mert hiába vagyok viszonylag jóban valakivel, nehéz úgy kialakítani barátságot, vagy sulin kívül csinálni valamit, kipróbálni valami sportot. Mindenki olyan "nyuszi", meg csak ülnek a gép előtt vagy megvan már a saját kialakul0t kis belső világuk.

És még egyszer mondom, hogy ezt az értelmiségi társaságra értem, nem a bulizós partyarcokra. Ott persze hogy menő meg vagány mindenki.

Mi ennek az oka? Vagy mit lehet kezdeni ezzel?

Azért kérdem, mert hiába vannak körülöttem emberek, még ha van is kivel beszélgetnem, olyan magányosnak érzem magam. Ha próbálok valamit kezdeményezni vagy van egy ötletem, akkor folyton ilyen teszetoszasággal találkozom.

A női nemet ez nem zavarja amúgy? Szóval ha az illető férfi szájában kb megalszik a tej.