Miért ilyen "gyávák" a mai értelmiségi fiúk/férfiak?

Jó kérdés, hogy mi lehet mögötte. Talán a konzervatívabb nevelés, iskolai szigor, stb. De egy idő után az ilyen emberek is lazábbak lesznek a társaságban.

A másik kérdésedre, hogy mit szólnak ehhez a lányok az a válasz, hogy a határozottabb, magabiztos srácokat szeretik, ezért van itt gyakran az olyan kérdés, hogy ennyire meg annyira rendes srác vagyok mégis a Kati miért Tahó Tamással jár és nem velem.

Régen kiskoromban nekem nem kellett noszogatnom a másikat, hogy gyere már el, csináljunk közös programot.

Főiskolán meg meg lehet őrülni. Maximum piálni lehet elhívni őket, akkor sem mindig. Olyan, hogy közös szabadidős tevékenység, Isten ments. Senki semmit nem akar csinálni, de azért elvárják az embertől, hogy segítsen, de hogy közös program, arra nincs idő. Arra van, hogy segítsen neki valaki.

Ezért én is ilyen visszahúzódóvá váltam, én már senkit nem hívok sehova, senkinek nem segítek semmit. Senkinek nem érdekel a baja, azt hogy mit csinál, mit akarna csinálni. Nagy ívben szarok rá mostantól. Mit érek el vele, ha barátkozom vele, azt hogy kihasználnak, értem én arra, hogy arra, hogy segítsek neki van ideje, de arra, hogy eljöjjön velem sulin kívül bárhova, arra nincs.

Van egy haverom, rendszeresen biliárdozunk. Semmit se kell fizetni annak a 2 embernek, aki csatlakozik az asztalhoz. Hoznia kell magát és szevasz. Ennek ellenére noszogatni kell az embereket.

Ja meg a másik. Amikor végre megbeszéled valakivel. Hét elején, többször utalást teszel rá, hogy akkor szabad a Pénteked, biztos tudsz jönni? Persze, persze... Utána 2 órára rá lemondja... És valljuk be egy olyan programnál, biliárdnál, ahol azért jó ha megvan a 4 ember, és gyakorlatilag ha egy valaki lemondja, akkor elég durván megkavarja a dolgokat, legalábbis kellemetlen a társaságra nézve.

4-es, ismerős a helyzet. Arra jó vagy nekik, hogy ha segíteni kell, akkor segíts, de a barátság eddig tart. A suliban még jól elbeszélgettek órák között (alatt), de azon kívül eszükbe se jutna programot csinálni. Egy ideig én is kezdeményeztem feléjük, barátkoztam, most már úgy van, hogy nem érdekelnek. Ha van valaki, akivel baráti viszonyba kerülhetek, hát akkor majd alakul magától, én nem fogom törni magam.

Vicces, hogy a neten az utóbbi pár hónapban több emberrel alakítottam ki kapcsolatot, mint a főiskolán évek alatt.

Egyre inkább kezd az a kép kialakulni bennem, hogy csak azzal lehet igazán barátkozni, akinek úgymond sok köze nincs hozzád. Ezt úgy értem, hogy nem is tud és nincs is oka kihasználnia, ergó nem egy szakon vagytok aki azért barátkozik veled, hogy megkapja a jegyzeteket, vagy munkahelyen, hogy néha néha segíts neki.

Szóval ha ott van a seggedben, és azonos a cél, az érdek, ugyan azt csináljátok, dolgoztok, az nem feltétlen barátság, maximum érdekbarátság.

Nekem úgymond igaz, hosszú távú barátságaim sosem olyanokkal volt, akivel minden nap találkoztam, suliból vagy munkából adódóan.

Valahol találkoztam valakivel valamilyen szituáció folytán beszélgetésbe elegyedtünk, fenntartottuk ezt a kialakult kapcsolatot, lett belőle barátság és ennyi. Az így kialakult barátságoknál engem még sosem vertek át, használtak ki.

Őket lehet hívni szabadidős programra. Persze, van olyan hogy közbe jön valami, de következő héten akkor megyünk, illetve fél nappal előtte minimum szólnak, hogy te, ne számoljatok velem, közbe jött valami. Rendben.

én is azt látom, hogy még azok között működik a barátság, akik gyerekkorukban ismerkedtek meg

csoporttárs, munkatárs nem jó barát, oda már beúsznak az érdekek, a segítségkapás, feljebbkapaszkodás mindenki célja. Addig jó a másik társasága,míg haszon származik belőle, de amint profitál abból, hogy félrelöki az illetőt az útból, lelkiismeret nélkül megteszi.

A másik a mai világban a sok mérhetetlen elvárás.

Régen a férfi munka után szabad volt, nem kellett még órákig készülnie a következő napra anyaggyűjtéssel, tanulással, etc.

Ma már örül az ember, ha 8 órát tud aludni. Akinek meg még ennél is nagyobb az igénye, egyszerűen nincs, nem lesz arra ideje hogy elmászkáljon ide-oda, órákig ottfelejtse magát mindenhol.

Főleg aki két helyen is dolgozik, hogy összekaparja az éhbért... az még a buszra is lélekszakadva rohan, saját tapasztalat.

Ezek mellett, már csak az óvódáskori favágó haveromra marad időm kéthetente egy szombat este.

Sajnos nincsenek csodák, aki az életben boldogulni (néha csak megélni - lehetőleg jól) akar, annak le kell mondania valakiről vagy valamiről.

Nőként is ilyen vagyok. Ezért sincsen semmi szociális életem. Van akit nem társasági embernek neveltek vagy született annak. Nehéz ezen változtatni és minél később annál rosszabb...

Mindig olyan valaki, mintha kaktusz lenne a seggében. :D Próbálok nyitottabb lenni és ilyesmik, javult már a helyzet, de fogalmam sincs hol, hogyan szerzek társasági életet... :D

Életmódom is olyan, hogy nem engedhetném meg magamnak, hogy eljárkáljak szórakozni, de nem is igazán vágyom rá. Nekem jó így, egyedül valami közösség hiányzik. Bőven elég lenne beülni valahova.

21/N