Hogyan felejtsem el? Többi lent.

Beleszerettem a legjobb barátomba. Sajnos volt valakije, így nem csináltam semmit, nem is mondtam el neki, először. Persze, minden úgy kezdődött, hogy én csak barátként szerettem, nagyon-nagyon, de aztán egyszer-kétszer mondott olyan dolgokat, hogy másképp is gondol rám, mint barát... Kezdtek a beszélgetéseink pikánsabbakká válni, én őrülten beleszerettem, aztán majdnem csókolóztunk, és a többi. DE végül valamiért mégse tettünk semmit, én féltem is és gondoltam a kedvesére, ő Azt akarta volna, de a kedvesét is szereti, és engem sem akart megbántani, mert tudta, hogy én hiába szeretem őt, ő nem hagyná el a szerelmét. Aztán kezdtünk összezördülni. Ő visszahúzódóbb lett, én meg szenvedtem, hogy látnom kell őket. Meg akartam szakítani a kapcsolatot vele, de lehordott mindennek, hogy milyen önző vagyok, mert ő bizony szeret, ha nem is úgy, de barátként igen, és a szerelme után én voltam a legfontosabb a számára, elvileg, habár ezt még mindig kétlem. Mellette maradtam, próbáltam barátként tekinteni rá, és eltitkoltam, mit érzek. De aki átélt ilyet, az tudja, milyen mindennap szembesülni azzal, hogy akit majd' egy éve szeret, nem szereti úgy, és látni, mit művelnek a kedvesével. Odáig jutottunk, hogy egyikünk se bírta tovább, és felajánlotta, ne beszéljünk egy ideig. Legalábbis ezt szűrtem le, de lehet, ez örökre szólt. Azóta nem írtam rá, nem kerestem, de a hiánya kikészít. És az a legrosszabb, hogy tudom, nincs jól, mert hallok felőle, és nem segíthetek neki, habár addig se értem el semmit, és persze a kedvese látványa is kikészít, mert tudom, hogy lehet, ő velem már sosem fog beszélni. Ő volt az egyetlen akire számíthattam, és kiállt mellettem, most egyedül vagyok, barátok nélkül, és nem tudom, hogy birkózzak meg ezzel egymagam. Mennyi időnek kell még eltelnie, és hogyan felejtsek, mikor még ezek után is őrülten szeretem?