Őszintén, miért lettünk ilyen bunkók?

Mert az emberek a saját szenvedéseik okait mindig másokra akarják kenni, ahelyett, hogy sokan magukba néznének. Természetesen felerősödött az irigység is a mai világban, és nagyon nehezen nyelik le az emberek, ha valaki kicsit is többet ér el az életben.

Miközben paradoxon az egész, mert ha az ember hazamegy, este otthon ő is arról álmodozik, hogy elismerjék, szeressék, és tiszteljék, de a gyakorlatban napközben ez valahogy nem megy a fentebb említett okok miatt. Nagyon ritka az, hogy valakivel pusztán lénye miatt alakítsunk ki, tartsunk fent kapcsolatot. Általában érdekből teszünk valamit, noha sokszor anyagi érdek vezérel minket, legalább ugyanennyi részben érzelmi elismerés miatt tartunk fent kapcsolatokat. Gondolkodni kellene, mielőtt kinyitjuk a szánkat és meghallgatni a másikat. A szent hallgatás, amikor nem akarsz közbevágni, csak figyelsz és figyelsz csendben.

F25

A miértjét nem tudom. Így alakult sajnos. De változtatni lehet rajta. Pl. ha neked nem tetszik a kialakult helyzet, viselkedj kedvesen, udvariasan, tisztelettudóan, mert ez kihatással van mások életére. Egy egyszerű példa: ha egy ajtó felé tartasz és észreveszed, hogy más valaki is oda igyekszik, akkor megtartod, amíg oda nem ér. Sokkal közvetlenebb, mintha csak kitárnád és mennél tovább. Ha nem köszöni meg, az az ő szegénységi bizonyítványa... Vagy pl. ha valakit látásból ismersz, azt mondod neki, hogy jól néz ki ma (ellenkező neműnek), teljesen fel lesz dobva a napja és ebből adódóan sokkal kedvesebben fog viselkedni azokkal az emberekkel, akikkel találkozik, mintha bele lenne savanyodva a hétköznapokba és ebből adódóan nemtörődöm módon, esetleg bunkón viselkedne, az@rna a világra. És persze ha fel van dobva miattad az az ember, a jókedélye átragad másokra is, akikkel ő találkozik és így tovább.

Úgy gondolom, hogy ilyen apróságokon múlik az egész. Ha neked rosszul esik a durva szó és tett, ne viselkedj úgy máokkal se.

neveltetés és tisztelet hiánya, amit már suliban elhagytak

egy felsősnek tekintélye volt, ma már nincs,

innen indulva, már vége, udvariasság? Te mikor találkoztál ilyennel, szerintem már régen nincs

tisztelet a kivételnek ahol egyáltalán még van ezen értékekből N

Gratulálok, ráléptél a bölccsé válás kihívásokkal teli útjára. Én is rajta vagyok.

Amúgy nincs gonosz személyiséged, az csak az egód harca bölcsebb éneddel. Sok-sok önismeret, és nem lesz gond :)

"udvariasság? Te mikor találkoztál ilyennel, szerintem már régen nincs"

Mindig, ha az utcára lépek. Ma pl. Reggel a busznál felszálláskor előre engedett egy férfi engem és a mögöttem álló nőt.

A vonaton hosszú sor alakult, mikor én összeszedtem magam leszálláskor és egy idegen nő beengedett maga elé a sorba. Átengedett egy autós az úton. Hivatalos helyen az ügyintéző kedves volt és mosolygott, pedig az előttem lévő embertől begurulhatott volna. És stb.

Rengetegszer lehet találkozni az udvariassággal, csak az nem veszi észre, aki nem akarja.

Kérdező, annó gimiben egy ilyen menősködő bunkó keserítette az életem folyton, mert én visszahúzódóbb voltam és emiatt engem könnyebb volt szívatgatni, ami persze neki és a menősködő társainak vicces volt, nekem megalázó.

Nem akarok rosszat azoknak, akik ilyenek voltak velem, szimplán undorodom tőlük és az életben nem akarom többet látni őket.

Egyikőjük elhívott randizni gimi utnán 4-5 évvel, mert sokkal jobben néztem ki, mint akkoriban. Persze nemet mondtam, de az eszébe sem jutott, hogy esetleg azt mondja, hogy "ne haragudj, hogy akkoriban olyan tahó voltam".

Ha szégyelled, ahogy valaha valakivel viselkedtél, akkor tedd rendbe a dolgot, mert az még nincs lefutva.

L