Hagyjam lenyugodni? Vagy keressem?

Sziasztok!

4 éve , hogy együtt vagyok a barátommal.Sajnos sokat veszekszünk, és legtöbbször én vagyon az aki generálja, túl érzékeny és hisztis vagyok.Persze olykor neki is megkellene értenie. Többször volt szünet, amit legtöbbször ő akart, mert már nem bírta, hogy szívom a vérét. Mindig mondta, hogy szeret, de ami sok az sok!!Most ismét szünet van, vagyis nem tudom. Vitáztunk és 1 napig nem keresett, másnap írt, kérdezte, hogy vagyok,mire én, hogy "szomorúan". A válasz az volt rá, hogy "Ahan...én is.. de ilyen ez." Erre már nem tudtam mit írni, azért sem,mert kijelentette, hogy boldogtalan az előző napokban. Ez annyira szívenütött.De mégis van valami ami fura, nem szakít velem!!! nem mondja ki például, hogy nem szeretlek hagyj!!!nem érzek irántad semmit!!

Rám akarja hárítani a szakítást, ez egyértelmű, kérdezi is sokszor,hogy van értelme, boldog vagy?

Én nem tudok vele szakítani, mert szeretem, és sajnos ilyenkor jövök rá, hogy nehéz olyan párt találni mint ő. Most nem keressük egymást. Hagyom, hogy gondolkozzon, lenyugodjon, másrészt hátha hiányzom majd neki, és pozitív módon keresni fog.Reménykedem. Attól is tartok, hogy telik az idő, és könnyebb lesz neki visszautasítania. 3 hét volt a leghosszúbb csendszünet.Mostanság ott tartottunk, hogy háznézés, de tessék ez lett a vége :(