Ha elmegy soha tobbet nem latom. Ha marad napi 11 orat vagyunk egyutt. Hogyan tartsam itt?

Hát hallod, most én is ugyanígy vagyok, csak annyi a különbség, hogy a csajnak a hónap végén jár le a szerződése, és nem tudni, hogy hosszabbítanak-e vele. Én meg előző héten jöttem rá, hogy beleszerettem, mert amikor volt a nagy hóesés, annyira aggódtam érte, hogy felhívtam és kb. 15 percet beszéltünk, és amikor mondta, hogy mennyire jól esett ez neki, úgy megdobbant a szívem, hogy szinte levegőt se tudtam venni. Igaz, a csaj még nem tud róla, hogy mit érzek iránta, de az a baj, hogy 180 km-re lakik tőlem, és félek, ha nem hosszabbítanak vele, akkor jövő héten látom őt utoljára és tuti, hogy rám törne a bőgés, pedig én férfi vagyok, de áhhh... Pedig igaz, hogy 4 évvel idősebb nálam (én 25, ő 29), de én amúgy is a 30 körüli nőkért vagyok oda, meg annyira kedvelem, mert olyan rendes; minden reggel bevisz kocsival a munkahelyre, jókat nevetgélünk meg ilyenek... Szóval igen, miért akkor jön a villámcsapás, amikor kezd minden jó lenni, jól alakulni? Igazságtalan az élet, és csodálkoznak azon, hogy egyre több a szingli? :-(