Leszbikusok vagy biszexuálisak! Ti hogyan éltétek meg azt amikor világossá vált számotokra, hogy vannak "hajlamaitok"?

Ha az ember sokat foglalkozik azzal, hogy fáj a feje, akkor bizony még jobban fog fájni neki. Minél többet foglalkozol a témával, annál jobban érdekel, ennek pedig lehet egy tetőpontja is később, amikor is kapcsolatba kerülsz egy nővel.

A kapcsolat végén aztán már nem fog izgatni annyira a történet. Alábbhagy a lelkesedés, nem lesz meg a újdonság varázsa, szóval néhány kaland után talán nem leszel majd olyan kíváncsi, hanem más dolgokra összpontosítasz majd.

Nem tudom, hogy a fiúkkal hogy állsz. Szerintem mindent érdemes kipróbálni egyszer. Igazából sosem gondoltam azt, hogy egy kapcsolat teljessége azon múlna, hogy mi van az egyének lába között...

Nálam egyébként nem volt semmiféle sugallat, ami arra késztetett volna, hogy nővel legyek, egyszerűen beleszerettem egy barátnőmbe. Kínzó érzés volt, de egyben a legjobb dolog a világon. Titkon rajongani valaki iránt rettentő felemelő tud lenni, bár kissé szélsőséges viselkedést eredményezhet...

Mindenesetre a vele való kapcsolat után is tartottam magam az elveimhez, és nem zárkóztam el se a lányoktól, se a fiúktól.

Viszont egyre inkább ott tartok, hogy a hátam közepére se kívánom az egészet. Nincs türelmem az emberekhez, nincs kedvem jó viszonyt ápolni senkivel. Érintkezni lehet érzelmek nélkül is másokkal, a természetes szükségletek kielégítésére ez pont elég, lelkesedni meg más dolgokért is tudok.

Még azért ne zárd le magadban ezt a témát.

Nekem anno nem volt ilyen szerencsés a helyzetem, hogy interneten "diagnosztizáljam" magam, és évekig őrlődtem, hogy mi van velem. Az akkoriban kellemetlen volt, de mikor már teljesen megvilágosodtam, hogy ez van, és ezen nem tudok változtatni, elkezdtem ismerkedni, jobban beleláttam már ebbe a világba és megnyugodtam.:) Nem tudok ezen változtatni, hát így kell éljek a helyzethez képest minél boldogabb életet.:)

Nagyon sok emberrel megismerkedtem, rengeteg élettörténetet hallgattam meg általuk. És sokkal jobb így elfogadni magamat, minthogy harcoljak ellene, a lehetetlen ellen.:)

22/L

Első, nagyon tetszett amit írtál, azt hiszem hasonlítunk.

Kedves kérdező!

Leírom neked az en történetem.

Nem is tudom, hogy hogy kezdjem, de megpróbálom érthetően.

Olyan utcában nőttem fel, ahol csak fiú gyerekek voltak, en voltam az egyedüli lány. Muszáj volt alkalmazkodnom, mert másként nem lett volna kivel játszani. A fiúk befogadtak es velük tomboltam, játszottam mindig. Természetesen a fiús játékokat. Mikor elindultam oviba, nem tudtam mit kezdeni a lányokkal. Nem érdekelt a barbie es a különféle más lányos játékok. En csak a fiúkkal akartam játszani. Játék pisztoly, bankrablás játék, Lego. Otthon is csak Legoztam, soha egy barbie nem volt a házunkban. Az iskolában is később inkább a fiúkkal fociztam, vagy kosaraztam, velük ültem órákon is, szóval ok voltak a pajtásaim. Amikor a pubertasba léptem, elkezdtem pornokat is nézni. Érdekes módon olyan pornokat néztem elejében, ahol csak egy nő maszturbal, végig az o testet figyeltem. Társul meg, hogy ugyan lány csapatban, de fiús sportot űztem. Az öltözőben is oda oda pillantottam a lányok puncijara, de az akkor meg kíváncsiságnak bizonyult. Aztán 16 évesen le feküdtem egy fiúval. Mindenféle kapcsolat, érzelem nélkül, a haverom volt. Volt 1 rövidebb kapcsolatom, minden oké volt. Ekkor mar azt mondtam, hogy meg van bennem a hajlam es hogy egy hármast simán eltudnek képzelni. Aztán 17 évesen megismertem egy vad lányt. Rengeteget buliztunk együtt, éreztem is, hogy akar valamit, a tánc stílus, az erintesek, stb. Egy ivos este után nála aludtam es lefeküdtunk egymással. Nagyon jó volt vele. Aztán meg folytattuk ezt az iszunk es szexelunk dolgot, de nem volt komolyabb, ugyanúgy pasiztam is. 18 évesen szerelmes lettem egy fiúba. 2 évig jártunk, a szex csodálatos volt vele, de végig azt éreztem, hogy valami hiányzik. A szakítás után megismertem egy másik lányt, aki biszexuális es osszejarogattunk szexelni. Nála több lett, mint szex, en pedig megijedtem, így megszakítottam vele a kapcsolatot. Azután volt megegy kalandom lánnyal, de meg mindig a férfiakra fókuszáltam. Viszont érdekes volt, hogy akármelyik fiú, bármilyen odaadó, jóképű, okos, helyes volt, nem tudott megfogni. Szexeltem velük es elveszítettem az érdeklődésem irántuk. Nem értettem, hogy miért volt ez, miért nem volt egyikük sem elég jó. Addig, amíg meg nem ismertem a barátnőmet, akihez mindent elsöprő szerelem köt. Eddig azt gondoltam, hogy olyan szinten vagyok biszexuális, hogy szexre jól jönnek a nők, de több nem érdekel. Sosem gondoltam volna, hogy kapcsolatom lesz egy nővel es hogy bele tudok szeretni egy nőbe. Es a legérdekesebb, hogy olyan normálisnak tűnt az, természetesnek éreztem, hogy beleszerettem egy nőbe. Nem ijedtem meg. Lehet, hogy tudat alatt pont erre vágytam végig es azért nem volt jó egy kapcsolatom sem a férfiakkal. Lehet, hogy mindig is egy nőre vágytam, csak nem tudtam róla. Es így vissza nézve a dolgokat, azt hiszem, hogy a gyerekkori enem pontosan jelezte azt a világnak úgymond, hogy en nem vagyok hetero. Valahogy ha visszatekintek a multamba, sosem voltam normális lány. A gondolkodásom sem nőies úgymond. Logikus es racionális vagyok, ami nem igazán jellemző a nőkre. Külsőre viszont nagyon is nőies vagyok, szeretem a magas sarkú cipőket, a szoknyát, mindent. Egyedül rövid, de nem fiúsan rövid, a hajam. Ez es a személyiségem azok, amik nem feltétlenül nőiesek. Domináns is vagyok, meg van meg sok más, amit most nem írnék le. Azért írtam meg a történetem, hogy lásd, hogyan alakult ki nálam. Boldog vagyok a barátnőmmel nagyon, de nem mondanám magam meg leszbikusnak. Ez az első kapcsolatom nővel, így nem tudom meg eldönteni, hogy ha netán szakitunk, akkor érdekelni fognak -e meg a férfiak. Biszexuális vagyok továbbra is. Es úgy hiszem, hogy az elsőnek igaza van, nem férfibe, vagy nőbe szeretünk bele, hanem a személyiségbe. Ne félj szerintem, keresgélj, kutass a témában, ismerkedj emberekkel. Ami érdekel, menj utána. Nézz leszbikus pornót, vagy olvass leszbikusokrol. En ezt ajánlom. Meg azt, hogy ne idegeskedj. Nem kell róla senkinek sem tudni. :) 22/N.

Tudom mit érzel, sokáig én is nagyon meg voltam zavarodva.

Én kb 14 évesen teljesen belezúgtam egy lányba, akkor ötlött fel bennem először, hogy leszbikus lehetek. Elképesztően megijedtem a dologtól, így nagyon sokáig kerültem a témát, próbáltam kizárni az agyamból, és beleerőltettem magam egy hetero kapcsolatba. Igazából ezalatt a kapcsolat alatt vált világossá, hogy valami "nem okés" velem, így akkor már kénytelen voltam szembesülni és foglalkozni a dologgal.

A lényeg az, hogy ne úgy állj hozzá, hogy "úristen, most mi vagyok/mit kell tennem."

Az első válaszadó is felvetette, és én is azt mondom, hogy mindenképp "vizsgálódj", hogy hogyan állsz a fiúkhoz. Az sok mindenre választ tud adni. Persze nem azt mondom, hogy járj úgy mint én, de az se legyen, hogy mert megnézed a lányokat a buszon ezért leszbikus vagy, és kész, probléma megoldva.

Próbálj meg ne ennyire görcsösen hozzáállni az egészhez, idővel úgyis egyértelművé válik, hogy kikhez vonzódsz igazán.

Klisének fog hangzani, de mindig légy őszinte magadhoz, ne erőltess magadra semmilyen címkét, tedd azt ami jól esik, azzal akivel jól esik. :)

22/L

Beszarás, hogy mennyien vannak úgy mint én. Én is inkább a fiúkkal jöttem ki jobban, csak engem nem fogadtak be annyira a világukba. A lányokkal meg alig tudtam közös hangot megütni, annyira más volt az érdeklődésünk. Én is mindig kispukával meg kardokkal játszottam, meg rengeteget verekedtem 8 évesen :D Ez megmaradt bennem, mármint a fegyverszeretet, itt lóg egy nagy kard a falamon.

Végül is rájöttem olyan 8 évesen, hogy mi az ábra, de akkor még nem tudtam, hogy mit jelent, csak éreztem. 14 éves korom körül ez felerősödött én is voltam fiúval több évig kapcsolatban, de sose éreztem magam jól vele és egyszerűen nem mozgatott meg a szex. Szerettem a gyereket (ez az érdekes), de pl 3 év múlva már teljesen hidegen hagyott, mondjuk voltak feszültségek, mert rendesen menekültem előle mindig mikor közeledett. Na mindegy, a sors fura rendeltetése, hogy mára ő lett a legjobb barátom, akivel lehet jókat ökörködni és CODba szétlőjjük egymást, aztán elküld a jó francba.

Áh valamiért a lányok jobban bejönnek. Nem érzem magam jól a férfiakkal, még ha meg is kedvelem, egyszerűen nem bírom elviselni, hogy betegye és lökdössön, nem lelem örömöm benne, untat. (tényleg) A másik véglet meg teljesen... felrobbant annyira jó érzés.

No hát igen :D

Én is így vagyok ezzel.Nem tudom eldönteni hogy most kikhez vonzódom.Sajnos én is kiskorom óta fiukkal játszottam,autóztam stb...Ilyenkor még nem volt semmi.De most hogy 15 éves lettem,valamiért érdeklődni kezdtem a lányok iránt.Pár hete meg foglalkoztatnak ezek a dolgok.Egyszer mikor elmentem fodrászhoz és ott volt egy csaj nagyon megtetszett nekem,először azt gondoltam hogy ezzel nincs semmi baj,de mikor már csak őt figyeltem(meg a testét) azt már tudtam hogy ez nem normális.Mikor haza mentem csak rá gondoltam.Ez ma történt...Én sem tudom hogy mit tegyek,mit higgyek....

15/L

Mármint lánnyal boldogabb tudok lenni, férfit viszont nem tudok elképzelni magam mellé, mert nem bírom vele a szexet. Megtetszeni megtetszenek, de nem tudok velük kapcsolatot elképzelni és boldog életet.

(Miért nem lehet szerkeszteni amit először elküldtem, -.-)

Eloszor mikor csajokhoz kezdtem vonzodni akkor megijedtem, mind arra gondoltam hogy valami bajom van, hogy nem vagyok normalis aztan egyik bulin talalkoztam egy csajjal es osszejottunk eleinte furcsan neztek a barataink es mi is furcsan ereztuk magunkat de idovel ugy a baratikor, mint a csalad elfogadott es most mar tudom ki vagyok es hol a helyem, persze meg most is akadnak emberek, akik rossz szemmel neznek de megtanultam nem ideskedni, mivel en boldognak ereztem magam es rajottem , hogy masok velemenye nem szamit, aki szeret az ugy elfogad ahogy vagyok!

16/L