17 évesen antiszociális, mord, pesszimista és enyhén depis emberke vagyok. Fog ez változni valaha?

hát remélem nem, mert különben borzalmas életed lesz :(

próbálj valahol ismerkedni, de ne hagyd abba a testépítést, ha tényleg csak ez okoz örömet :)

L

Ki tudja. Én 16 éves koromig voltam ilyen, akkor sikerült szereznem egy legjobb barátnőt és jobb színben látni a világot. Ő viszont netes, és messze él, tehát ritkán találkozunk, amúgy a valóságban én is leszarom az embereket, nincs sok haver, se pasi. Én se tartom szépnek magam...

Saját példámon okulva én úgy gondolom, hogy azért nincsenek itt haverjaim, meg pasim, mert valahogy senkivel se passzoltunk annyira össze. Zárkózott vagyok, válogatós, nem az az ember, akivel olyan könnyen puszipajtás mindenki. Itt van pl. padtársam, ő áll hozzám a legközelebb suliból, mégis van, amiben annyira mások vagyunk, hogy sulin kívül meg ballagás után nem leszünk barátok. Vannak dolgok, amiket meg se tudnánk beszélni, mert másképp él, mint egy átlagos ember(én se vagyok az átlag, de más irányba térek el^^) A többiekkel meg nincs meg a közös hang...

De! Mint tapasztaltam, van akikkel nagyon is megvan a közös hang. (: Bízom benne, hogy neked is lesz ilyen, és segít majd valamit az én tapasztalatom. (:

Szia... velem is ugyan ez volt a helyzet... nekem is mindenem a testépíttés és majd egy napon megfogja háláni önmagát :) én pl 30 kgot fogytam és 5 kg ízmot szedtem föl ( 1,5 év alatt ) és amióta így nézek ki sokkal könnyebb a lányokkal a barátok meg mag jönnek maguktól :)

Hajrá ( én napi 3-4 órát eddzet és van szoiális életem már )