Hogyan lehetnék bátrabb olyan fiúkkal is, akik tetszenek?

Nem értem magam. A suliban elég sokakkal jóban vagyok,szinte bárkivel tudok barátkozni,nem mondhatom magam zárkózottnak. Barátnőimmel is ìgy vagyok,nem zavar,ki mit gondol,ha pl hangosan nevetek valamin. Nem idegeskedek,ha sok ember előtt kell beszélni,vagy hasonlók A baj ott kezdődik,ha olyan fiúval kell beszélgetnem,aki tetszik,vagy csak odamenni hozzá.Az eddigi barátaimmal is annyira nehezen sikerült összejönni,hogy borzasztó. Aztán utólag derült ki,hogy fölöslegesen aggódtam annyit. Más esetekben lazán veszem a dolgot,nem érdekel,mit szól az illető hozzá,leállok vele beszélgetni,ha idegen,ha nem,de amint valaki olyanról van szó,aki tetszik,szinte minden lépésemre figyelni akarok,hogy ne rontsam el,meg azon agyalok,hogy tetszem-e neki,mit gondolhat,stb... Egyszerűen teljesen más leszek,szétidegeskedem magam. Buszon,utcán is sokszor rámmosolyognak,meg hasonlók,próbálok én is,de még ilyen szinten is annyira nehéz,ha tetszik az illető. Megérteném,ha mindig ilyen lennék,de nem tudom,másokkal akkor miért tűnik olyan egyszerűnek,csak azzal ennyire bonyolult,aki bejön? És hogy kűzdhetném ezt le?