Miért vagyok a koromhoz képest ennyire kapcsolatfüggő?

Mindig azon jár az agyam,hogy milyen jó lenne,ha úgy igazán szerelmes lennék valakibe,aki viszont szeretne,meg ha lenne barátom...(volt már,nem is egy,de annyira felszínesen nézett ki a kapcsolat... a smároláson kívül az egész úgy tűnt,mintha egy barátság lenne,és maximum 2-3 hónaposak voltak)Egyre gyakrabban gondolkozom olyan dolgokon,hogy mit csinálnánk a sráccal,vagy hogy mennyire más lenne az egész életem a mostanihoz képest. (nevetségesen hangzik,de tényleg)Mindenki mondja,hogy ráérek még(16 vagyok),meg nem értik,mi nekem olyan nagy dolog ebben. Igazuk van,de nem tudok elsuakadni a gondolattól. Valahogy létszükségnek érzem,hogy valakit szeressek szerelemből is. Próbáltam hobbival,tanulással elterelni a gondolatot,meg megértetni magammal,amit mások is akartak,de nem megy. Furcsa,de valahogy mindig azt az időszakot tervezem. ("Majd ha lesz valakim..."),csak az a baj,hogy már lassan egy éve senki. A gondolatok meg egyre inkább zavarnak. Nem is az,hogy elkeserít,csak egyszerűen ekörül forog szinte minden.Mit kezdhetnék ezzel?