Teljesen meghülyültem, vagy csak kapcsolatfüggő vagyok?

2 hete szakítottam a barátommal(másfél évig jártunk). Azóta sem bántam meg, hogy így alakult hiszen már nagyon sok volt vele a stressz, de mindegy ez más téma.. Szóval a lényeg, hogy azóta teljesen megbolondultam.. A barátnőim szerint teljesen kivirúltam a szakítás óta, és amikor velük vagyok én is ezt érzem és olyan jó, hogy végre van időm a barátaimra és magamra. Meg is említettem nekik, hogy jó szinglinek lenni és legalább egy hónapig tuti nem pasizok. Aztán múlt héten amikor egyedül itthon tanultam, akkor egész délután végig sírtam, hogy mennyire hiányzik a volt barátom és hogy vissza akarok menni hozzá.. Na ezután nem sokkal rámírt egy régi jó barátom és a szokásosnál is kedvesebb volt, szóval eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne vele járni. Pedig ezelőtt ilyen soha nem jutott eszembe!! A suliban is az egyik srác mosolyogva rám nézett és már azzal is elképzeltem, hogy milyen lenne ha smárolnánk.. Buszon is detto. Szóval mostanában minden élő és mozgó pasi, aki már picit is helyes, az nálam (ha egy pillanatra is) pasijelölt lett. Kezdek aggódni magamért...