Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan félek attól, hogy egyedül maradok a végén? Merjek lépni?
Jelenleg férjnél vagyok, de ez már nem tart túl sokáig. 30 éves vagyok, van egy 2,5 éves kisfiunk.
Mindig is sok férfi legyeskedett körülöttem, és ez akkor sem változott, amikor már elköteleztem magam a férjem mellett, nem zavartatták magukat, persze elhajtottam mind. Szóval nem nagyképűsködni akarok, de van már pár év tapasztalatom és az alapján mondom, hogy tetszem a férfiaknak, sokkal fiatalabbnak nézek ki a koromnál, a mai napig megbámulnak az utcán.
Most viszont, hogy meg kell lépnem azt, hogy egyedül maradjak a fiammal, nagyon félek, hogy talán ez már örökre szól. A közeljövőben biztosan nem akarok újra elköteleződni, legalább is komoly kapcsolat céljából nem, de azért idős koromra sem szeretnék egyedül maradni teljesen. De nagyon félek attól, hogy elölről kell kezdenem mindent újra, az ismerkedést, a másik kiismerését, hogy újra megbízzak valakiben annyira, hogy a magam, és főleg a gyerekem közelébe engedjem... sajnos sok a rossz tapasztalat (a saját férjemet illetően), ezért a dilemma. Túl "öregnek" érzem magam már ehhez...
válasza:Van aki 30 évesen van aki 25 van aki 40 évesen válik el a férjétől akár gyereke van akár nem.
sokan nem mernek azért amiért te.
Viszont egy rossz kapcsolatban maradni szintén nem jó, amit a gyerek is meg fog sínyleni nem csak te.
Ha van hová menned, meg tudtok élni, ő fizeti a gyerektartást, normálisan meg tudtok egyezni (ami ritka ugyan) akkor csupán annyi az akadály , hogy félsz és lusta vagy egy kicsit.
Gyerekkel persze minden nehezebb ezt én elhiszem, éppen ezért mérlegeld a helyzeted.
NE az legyen az első hogy pasiról gondolkodsz. Hanem h el tudd látni kettőtöket, és meg tudjatok élni és legyen hol!
Ez után jöhet az a része h ismerkedés. És igen elölről kell kezdeni mint minden embernek aki új kapcsolatot kezd és szakít.
De vigyáznod kell hogy nem szabad elhagynod magad.
ÉS ne szabad ez által pasigyűlölővé válnod.
válasza:előröl kell kezdeni mindent
a gyerek majd érzékeled, nem lesz előny, bár fiatal vagy még
majd tapasztalod, hogy a " piacon" sok nő van, akinek nincs gyereke, ha ilyen lesz a riválisod, ő a befutó nem Te
sajnálom, de ez van ma
én elváltam, vannak gyerekeim, sokra megyek, azzal hogy nézek ki, meg fiatalabbnak is néznek, ezzel max szexre vagyok jó, mert pont a gyerekek miatt kapok elutasítást
szóval ne abban gondolkodj, hogy laza kapcsolat, mert lehet lesz egy aki többet akar, nem biztos lesz következő
mérlegeld, nem tudom mi volt a gond Nálatok, de nem biztos, hogy jobban jársz, ez csak tanács N
válasza:Sok példát láttam az ellenkezőjére. Anyósom például akkor házasodott újra, amikor felnőttek a fiai, 55 évesen.
Ne félj, ha félsz, soha nem jutsz sehova. Tedd azt, amit jónak látsz :)
válasza:"majd tapasztalod, hogy a " piacon" sok nő van, akinek nincs gyereke, ha ilyen lesz a riválisod, ő a befutó nem Te
sajnálom, de ez van ma "---> ez van ma , ez is volt, de nem lehet elvárni egy embertől sem hogy olyannal jöjjön össze akinek gyermekei vannak, ezt nem lehet elvárni sem, hogy már pedig legyen egyenrangú.
Ez sajnos nem könnyű, és igen gyerekkel nehezebb de ezt mindenki tudja.
válasza:Nem lehetetlen hogy találj valakit, de nem is könnyű, és igen ahogy írják nem lehet arra kötelezni a pasikat, hogy márpedig kezelje egyenrangúként mint lehetséges kapcsolatot egy egyedülálló gyermektelen nőt és egy olyat akinek gyermekei vannak.
Nem mindenki tudja elfogadni más gyermekeit.
Én sem tudnám.
válasza:2 és fél éves gyerek még nem a világ vége. Még most kellene lépned, amíg nem nő nagyobbra. Igaz, sok ember
nem tudja elfogadni a másik gyerekét, de láttam sok ellen-
példát is.
Valójában jogosan félsz a választástól, de ne hidd azt,
hogy öreg vagy hozzá, inkább az a baj, hogy elmúlt évek
felgyorsult eseményei miatt nagyon sokat változott a tár-
sadalom, a "kultúra", és sajnos rossz irányba.
válasza:A legjobban attól félek, hogy nem fogok olyat találni magamnak, akivel rendesen kijövök... nagyon beleszokok az egyedüllétbe, abba, hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez sem és végül képtelen leszek kompromisszumokra... márpedig egy kapcsolat enélkül nem működik.
Nem akarok én új apát a fiamnak, egyáltalán nincs ilyen elképzelésem, csak nem akarok öregkoromra egyedül maradni, ha már a gyerek is kirepül és saját családja lesz. Lehet, hogy még irreális a félelmem ennyi idősen, de látva a mai "felhozatalt" és gondolkodásmódot, hogyan reménykedhetnék abban, hogy ez az évek múltával esetleg jobb lesz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!