Ti megtartanátok? Futó kapcsolat volt, most derült ki, hogy állapotos vagyok.

Ez nehéz, neked kell döntened, az apának kellene tudnia róla, de igazából te döntöd el, a te ëleted, 35 évesen már nem vagy túl fiatal a gyerekvállaláshoz, és tudod, hogy egy életre szól. Attól, hogy egyedül neveled, ne fëlj.

ha ő akar téged, majd megszereted.

Nyilván nem az itteni válaszok befolyására fogsz dönteni, csak kíváncsi vagy, ki hogyan gondolkozik erről. Neked kell tudnod a saját helyzetedet, érzéseidet. Akarsz, vagy akartál-e valaha gyereket, a munkádban hol állsz, el tudnád-e tartani, megfelelően tudnád-e felnevelni, gondoskodni róla, meg tudnál-e neki minden adni, amire szüksége lehet, hogy teljes életet éljen... Ezek húzós kérdések. Bár én jóval fiatalabb vagyok nálad, én nem tartanám meg. Kicsi korom óta tudom, hogy nem szeretnék gyereket szülni. Persze még 10-15 év alatt éppen bőven találkozhatok olyannal, akivel családot akarnék alapítani, de 15 éve nem akarok gyereket, anyagi helyzetemtől függetlenül. Viszont ez személyes vélemény, mindenki máshogy viszonyul ehhez a témához. Míg más nők majd megőrülnek, hogy gyerekük legyen, nem tudnak teherbe esni, olyanok, mint én, pedig nem is akarnak... ami lehet éppen igazságtalanság, viszont ami sokkal inkább: döntés. És ez a TE döntésed lesz, nem az enyém, és nem is a többi válaszolóé. Én a helyedben mérlegelném, hogy mennyire akarok gyereket, és hogy az apa nélkül biztosan meg tudnék-e neki adni maradéktalanul mindent, amire csak szüksége van. Nem vagy könnyű helyzetben, kitartást kívánok! :)

Ha a megszakítás mellett döntesz, előtte ha jól tudom el kell beszélgetned egy klinikai szakpszichológussal. Szerintem döntésedtől függetlenül érdemes lenne vele beszélned. Egy hozzáértő szakértő, aki ráadásul kívülálló, talán jobb választás ebben a helyzetben.

Én a férjemtől voltam állapotos, 3. hónapban, mikor összevesztünk, szétköltöztünk, mivel akkor derültek ki a hazugságai.. megtartottam a babát. Az egész terhességet egyedül csináltam végig, sokat sírtam. Egyedül feküdtem le, senki sem simogatta a pocakomat. Hiába voltak mellettem a szüleim, barátaim, mikor haza jöttem a babával a kórházból, este mindig egyedül maradtam. Mély nyomokat hagyott bennem ez az időszak még akkor is, ha mindennél jobban szeretem, imádom a gyermekemet. Ha megtartod a babát, készülj fel rá, hogy nagyon erősnek kell lenned.

Én is mindenképp megtartanám! Igazad van abban, hogy ki tudja lesz-e még lehetőséged gyereket vállalni. Viszont tök rossz lehet egyedül megöregedni! :) Tényleg nem könnyű döntés, de szavazz bizalmat a kis srácnak/lánynak! :)