Szerintetek elítélendő?

Elég jól nézek ki, magas vagyok, sportos, művelt, értelmes, nekem van szinte a legjobb kreditindexem a szakomon, zenélek, rengeteg barátom van, tudok főzni, bármit meg tudok csinálni akár a ház körül is...

Viszont pont ezért úgy érzem, hogy senki nem elég jó hozzám. Sokszor csak azért iszom alkoholt pl bulikban, hogy el tudjam viselni az embereket. Egyszerűen irritálnak a kis műmájer b*zigyerekek a répagatyájukban, az iPhone-jukkal. A pics@ lányoktól pedig a hányinger kerülget, nem tudok rájuk nem tárgyként tekinteni.

A csúnya de okos lányokat általában befriendzone-olom, a szép és ostobákat pedig felszedem egy estére, majd eldobom őket.

Szexuális téren is sokkal több mindent megengedek magamnak, mint mások. Tudják, hogy tőlem azt kapják meg, amit az éppen aktuális partnerüktől sosem kaphatnának...

Ha beszélgetek 3-4 percet valakivel, akkor már tudom, hogy az adott lányt megkaphatom-e. Legtöbbször hiába van pasijuk, akkor is engem választanak, pedig tudják, hogy egy esténél többet nem kapnak tőlem, ezt mindig tisztázom velük. Rengeteg "én nem vagyok ám olyan lány, de benned van valami izgalmas" lánnyal volt dolgom.

Úgy érzem, hogy ez nem feltétlenül egészséges, vagy jó dolog. Viszont pont azért, amiket én megcsináltam nőkkel, képtelen vagyok bennük megbízni. Tudom, hogy 1-2 hétig nem találkoznánk úgyis dolgoznának az ösztöneik és jönne egy olyan fiú, mint én, és összefeküdne vele a csaj.

A karrierem építése, a barátaim, az edzéseim mellé pedig amúgy sem férne be egyetlen lány sem. De tényleg tartok attól, hogy képtelen leszek bármikor szeretni egy másik lányt és kizárólag tárgyként fogok rájuk tekinteni. Sokszor már fogadásokat kötök a barátaimmal, hogy minél idiótább sztorival, nyitással, dumával össze tudom-e őket szedni...

Ez nagyon elítélendő? Hogyan kellene változtatnom ezen, a szexet nem szívesen hanyagolnám?

22/F