Mit tehetek, ha reménytelenül beleszerettem a kolléganőmbe?

Több mint egy éve már, hogy új munkatárs jött hozzánk dolgozni, egy nagyon különleges lány. Igazán nem akarom ragozni, menthetetlenül belészerelmesedtem kb. egy hónapon belül, mert nem csak a legszebb lány, akit valaha láttam, de olyan lelki kapcsolatot is érzek, amilyet korábban még senkivel. Nagyon jó barátok vagyunk az első perctől kezdve, bár az én részemről nyilván sokkal erősebb ez a ragaszkodás. Ahogy az lenni szokott, Neki természetesen nagyon komoly kapcsolata van, sőt, igazából menyasszony. Eszem ágában sincs hiú ábrándokat kergetni (sőt, igazából tudja Ő is nagyon jól, mit érzek, nagyon őszinték vagyunk egymással), egyszerűen csak szeretném túltenni magam ezen az érzésen: kínzó minden perc, amit együtt töltünk, ennél már csak az kínzóbb, amikor távol vagyok Tőle. Kis túlzással nincs olyan perc már egy éve, hogy ne Rá gondolnék, ne az Ő hiányát érezném vagy a figyelmét keresném. Ráadásul kb. egy méterre, szemben ül velem az irodában, sokszor együtt is kell dolgoznunk. Semmi lehetőségem, hogy valahogy kiverjem Őt a fejemből. Nagyon rég óta aktívan keresek új munkát, főleg Ő miatta, hiszen tudom: egyedül csak az enyhíthetne, ha végleg elszakadhatnék Tőle. Bár eleinte nagyon rossz lenne, tudom, hogy az idő sok mindenre gyógyír. Így viszont minden nap szenvedés.

Mit tehetnék ez ellen, hogyan tehetném túl magam rajta? Nem tudom lekötni magam hobbival, szórakozással, új emberek megismerésével, mert egyrészt nagyon sokat kell dolgoznom, túlóráznom, másrészt eredendően is nagyon zárkózott, magamnak való vagyok, és ahogy írtam: bármibe is fogok, úgy is Őrá gondolok.

28/F