Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
12 éves vagyok. Ötödikes. Van egy fiú 14 éves, nyolcadikos. Régebben (szeptembertől decemberig) nagyon odáig voltam érte. Aztán felfogtam, hogy nyolcadikos, és hogy teljesen reménytelen a dolog. Szerintetek?
Az egész úgy kezdődött, hogy másfél éve a neten (nem facebookon. Gyerekoldalon.) dumáltunk szinte mindenről. Év elején az ő sulijukat és a mienket összevonták, ezért szinte mindennap láttam. Neki volt fent képe, nekem nem. Én tudtam, hogy ki ő, ő nem, hogy én ki vagyok. December 7-én mertem először ráköszönni, mert nagyon féltem és izgultam. Azóta mindennap köszönünk egymásnak, de csak neten dumálunk.
Sok közös van bennünk, szinte ugyanúgy látjuk a világot. Rocker fajták vagyunk mindketten (igen, szerény rocker. Egy szál cigit nem szívtunk el életünkben. Pia, drog soha még eszembe se jutott. grr...)
Ő az a fajta tizennégy éves, aki gyerekként viselkedik. Nem képzeli magát nagy gyereknek. Én sem magamat. Szeretek gyerek lenni.
Nem tudom, vagyis nem merem magamnak bevallani, hogy újra tetszene. Ugyanis hogyha (ami teljességel lehetségtelen (by: Barney) de esetlegesen) én is tetszek neki. Sőt!, mi több járni szeretne velem, én nemet mondok. Azt hiszem azért, mert félek a szerelemtől. A csalódástól. Egyszer úgyis vége lesz. Szerintem egyedül fogok meghalni. Szerény véleményem szerint nincs olyan, hogy "igazi", csak mese az egész. Csak azt nem értem, hogy akkor miért tetszik :S Ez így nagyon gáz...
Egyébként nagyon rendes fiú. Félévkor kemény négy négyese volt, a többi mind ötös. Nekem egy négyesem volt...
Amúgy a többiek szerint elég nyomi, érdekes feje van, de szerintem nagyon nagyon nagyon helyes.
Szóval így a végére, fogalmam sincs, hogy mit érzek. Lehetséges felvetés lenne, hogy ez csak egyfajta rajongás...(?) Nem tudom. Légyszíves normális válaszokat írjatok. Tudom, hogy sokak úgy vélik, menjek vissza barbie-zni. Köszönöm szépen, nem élek a lehetőséggel (inkább az a legózós típus vagyok).
Utolsó tanácstalanságomban írok erre az oldalra..
Előre is köszönöm az esetleges válaszokat, tanácsokat és véleményeket!
12-es: Köszi :)
13-as: Ez nekem szólt?
Csak annyit tudok mondani: Hajrá! :) Ha egyelőre nem jön össze semmi, még lehettek jó barátok, ahogy az előttem szólók említették.
Én is ilyen szituációban voltam.
Életem nagy szerelmét iskolás koromban ismertem meg. Tizenhárom éves voltam, amikor beleszerettem, úgy igazából. Ő 14. Majd gimibe is osztálytársak voltunk. Tizedik végén jöttünk össze. Utána 4 évig jártunk. Majd tartottunk egy kis szünetet, mert kimentem 3 évre Amerikába. Majd miután hazajöttem, itthon várt. Miután leszállt a gépem, a reptéren megkérte a kezemet. Két éve boldog házasok vagyunk, és nemsokára szüleik a kislányunk, Nóri. :)
Szóval majd' 18 éve ismerem a férjem.
N/25
Joparan emlitettek elottem is hogy az elso lepes a baratsag es ez teljesen igy van uatana lehet tovabb lepni ha mar joban vagytok! :)
En 13 evesen ismertem meg egy fiut akire meg gondolni se gondoltam ugy mint a szerelmemre (yen teren kesonro voltam) Miutan atmentunk gimibe megorultem hogy a legjobb baratommal egysuliba fogokjarni es nem is osztalyba mert volt loztunk ket eve.Mikor kileptunk a gimibol az egesz csaladja kikoltozott Amerikaba...vagyis en ugy tudtam hogy az egesz csalad.Mikr kimentem elbucsuzni toluk a repterreeg borond is volt nala.Mikor ra kerult a sor hoy elbucsuzzak tole mondta hogy ne bucsuzkdjunk.Nem is ertettem a helyzetetde aztan kivertem a fejembol.Mikr felszalltak a repulore o nem ment veluk.Itt maradt csak mert nem akarja hogy tonkre menjen a baratsagunk es bevallasa szerint zulsagosan hianyoznek neki.Velunk lakott let evig es sose meg csakegse emlitettuk egymasnak hogy szerelmesek vagyunk egymasba mert en nem is tudtam rola...aznap mikor visszajott a csaladja tortent egy kis baleset.En korhazba kerultem o meg meguszta par serulessel.Mikr a dokik kozoltek vele hogy oruljenek ha tulelem rajott hogy erez irantam valamit es az szerelem.Mikor magamhoz tertemezt kozolte is velem...azota is egyutt vagyunk es most 5 evvel kesobb jegyben jarva epp varjuk a 2 hetes kisbabankat...
En ezzel a tortenettel nem azt mondom hogy sodord magad elezveszelyes helyzetbe hanem azt hoy ha tobb even keresztul is baratok agytok csak nem kell elkeseredni hanem varni egy pillanatot ami osszehoz benneteket.Es ha nem.lesz iyen pilanat akkor kezdemenyezni de ha nem is jon eszre ne felj!Biztos talalsz egy masik fiut akit meg jobban fogz szeretni o meg megmarad legjobb baratnak!
Es a vegere...Probalj vele suliban kumunikalni es ne felj megszolitani mert a leirasod alapjan nagyon jofej lehet es biztos kedves!Sok sikert!!!!
Lia
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!