Miért akar minden férfi vagyis fiú meghalni ha megfázott jobban? :D

Nem tudom! Lehet valami puhányról van szó...

Én meg vagyok fázva és még az orrom is törött bokszmeccs közben hétfőn..., és a taft még mindíg tart! :)

Azért, hogy sajnáld őket, ápolgasd (lent is fent is).

A hátad mögött mi is 40 fokos lázzal focizunk... (már aki szeret focizni...)

Egyébként kíváncsi lennék rád, hogy ujjongasz ha taknyad-nyálad egybe van! Még, hogy 38-fokos lázzal.....

Szerintem te még nem voltál beteg!

Egyrészt azért annyira nem akarunk meghalni, a focizós hozzászólásban van is némi igazság, mert gyerekkoromban én a szó szoros értelmében eljátszottam: kint fociztam egész délután a jégen, volt vagy mínusz öt fok; hazaértem, anyám csak annyit mondott, de csillog a szemem, és közel negyven fokos lázam volt.

Ettől eltekintve van igazad: egy ilyen betegségtől valóban jobban kifekszenek a pasik, ez rám is igaz. Én abban látom ennek az okát, hogy a nők eleve többet "betegeskednek". Ezt úgy értem, hogy a női szervezet egy nagyon bonyolult és érzékeny gépezet, ami elég szeszélyes is. A nő ismerőseim többségének szinte mindig van valami baja: fáj a hasa, fel van fázva, összeszedett valami fertőzést, görcsöl a hasa, mert megjött/mert peteérése van, ha meg éppen nincs semmi ilyen, akkor csak szimplán fáj a feje. Egyszerűen akármelyik nő ismerősömre gondolok, mindnek van valami fizikai problémája folyamatosan, így ők már fel sem veszik ezeket, megszokták már.

A férfiak ennél sokkal egyszerűbben működnek, kevés dolog tud problémát okozni - legalábbis fiatal korban. Ennél fogva nincs is megszokva, hogy valami levegyen lábról, ha meg mégis, akkor az egy hirtelen szokatlanul szar érzés, amit nem igazán tanultunk meg kezelni. A nőknek minimum havonta egyszer van egy dolog, ami miatt szar a közérzetük, nem érzik jól magukat, teljesen együtt jár az élettel.

Ezt azért is érzem valószínűbbnek, mert van egy-két olyan haverom, akik baromi betegesek voltak gyerekkorukban, van olyan is, aki rengeteget volt kórházban is tizenévesen. Ha ők lebetegszenek, észre sem veszem rajtuk, mert már rutinból megy nekik, szinte észre sem veszik. Én meg abszolút nem voltam beteges soha, így ha belázasodom, annyira felkészületlenül ér, hogy még a szoba is forog velem.

Olyan ez, mint a nők fájdalomküszöbe: nagyon sok csaj magyarázta már nekem, hogy a nőké magas, mert szülés meg epilálás. Na most tény, hogy egyszer nyomta hozzám a párom az epilátort, és üvöltve bújtam a szekrény mögé, de pl neki egyszer rácsapódott a kocsiajtó az ujjára és sírógörcsöt kapott a fájdalomtól, pedig nem is tört el, különösebben fel sem dagadt. Én kosárlabdáztam, minden második héten duplájára dagadt egy-két ujjam, megráztam és játszottam tovább. Egyszer árokásás közben kificamodott a vállam, helyreraktam és ástam tovább. Egyszer családi építkezésen a betonvas beleállt a megfeszített vádlimba, bekötöztük és toltam tovább a talicskát. Ehhez képest, ha belázasodom, anyátlan kis csecsemő lesz belőlem.

12:10

sajnos többre nem képes...