Velem van a baj, hogy nem volt barátom még? 'Selejtes' lennék?

Jövőhéten leszek 19. Környezetem szerint komoly vagyok, de ha a barátaimmal vagyok, sokat nevetgélek. Élek-halok a 'hobbimért' (rádiózás), amint befejeztem, abban a körben szeretnék dolgozni. Szinte minden időmet a hobbim tölti ki.

Leginkább csendes vagyok, jobban szeretem a 'magányt', olykor zavarnak a körülöttem lévő emberek, de ennek ellenére nyitott vagyok, könnyen ismerkedem. A rádióban idősebbnek, 'érettebbnek' gondolnak, mint ahány éves vagyok.

Bulizni nem járok el, mert nem az én világom. Nem vonzz az üvöltő zene, sem a részeg kortársaim. Beülős helyek sem, társaság hiányában (távolságtartó vagyok a barátságban, már megégettem magam).

Ifjúsági gyülekezetbe (evangélikus) járok el péntek esténként, vasárnap templomba. Fontos a hit számomra, és az Istennel való kapcsolat(om).

Nem mondom azt, hogy nagyok az igényeim, de azt sem, hogy bárki megfelel. Több 'jelentkezőm' is lett volna, de mindet visszautasítottam, mert nem akarok úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy a másik fél iránt nem érzek semmit, és 'majd kialakul' (hiába lenne kedves, aranyos, hűséges, 'lehozom a csillagokat is az égről' típusú pasi, ha nincs meg a szikra... Vagy az a bizonyos plusz, amire azt mondom, hogy Ő az!)

Van egy kiszemeltem, hosszú-hosszú hónapok óta nem történik semmi előrelépés, úgy érzem, a héten megtettem az utolsó lépést, amivel ha nem él, 'lemondok' róla.

Mi lehet a baj velem?

u.i.: üzenetben linkelhetek esetleg képet