Csak nekem tűnt fel hogy a ma fiatalok nagy része kaszt rendszer szerűen válogatja a barátait? Gazdag gazdaggal, szegény szegénnyel.

Én nem válogatok kaszt rendszer szerűen.

Gimiben az osztályomban voltak páran, akik felvágtak a márkás cuccaikkal és kialakultak különféle bandák. Sosem akartam ezek a pénzesek közé tartozni, mert mind buta, nagyképű, újgazdagok voltak. Csak nevetni tudtam rajtuk, mert a pénzzel való vagdalózásukkal és a nagy márkajeles ruhák hordásával csak a szegényebb sorsúakat tudták lenyűgözni. Az én családom nem újgazdag, mindig arra neveltek, hogy ügyesen bánjak a pénzzel és ne dörgöljem más orra alá, hogy van. Vannak átlagos anyagi helyzetű, szegényes és nagyon gazdag barátaim is. Nem a pénzt nézem, hanem magát az embert. Viszont az tény, hogy vigyázni kell a pénzes témáknál a szegényebbekkel. Én is elszóltam magam párszor, hogy csak 10 ezerbe került a cipőm, aztán visszaszóltak, hogy ők azon 5 kínait vesznek. A gazdag barátaimnál ilyesmikre nem kell figyelni. Ez a különbség. De ugyanúgy eltudok beszélgetni mindenkivel mindenféléről, ezért tisztelnek is. A másik az, hogy senki sem tudja pontosan, hogy milyen gazdag vagyok és ez nekem így jó is. Megjegyzem, hogy az Andrássy úton is szoktam vásárolni, mégsem hangoztatom ezt. Nem vásárolok soha olyan ruházatot, amin nagyban írja a márkát. Látszik rajta, hogy finom darab, de ezt egy átlagos, vagy szegényebb ember nem veszi észre. Szándékosan írtam azt az újgazdagokra, hogy pénzesek, magamra pedig azt, hogy gazdag, mert van egy mondás, ami nagyon találó: "Vannak emberek, akiknek van pénzük és vannak, akik gazdagok!"