Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

Hosszú lesz, de hátha elolvassa valaki..

Szóval...megismerkedtem több, mint másfél éve egy sráccal egy internetes oldalon, aki szinte egyből letaglózott. Rengeteget beszéltünk, sokszor hajnalig, és annyira de annyira más volt, mint bárki eddig, akivel, hogy lassan most már több, mint 1 éve, hogy nem beszéltünk egy szót se(miattam persze), de még mindig nem tudom kiverni a fejemből. Ezalatt az 1 év alatt nekem lett egy kapcsolatom, és szerettem őt, csak egyszerűen nem passzoltunk össze. Amíg vele voltam, addig is szinte minden nap gondoltam a másik srácra - pedig nem is beszéltünk egyáltalán! Reménykedtem, hátha elmúlik, de nem így lett. Mindig teljesen fellvillanyozódok, ha rá gondolok, annyira olyan volt, mint én. Ehhez társul, hogy rohadt büszke vagyok, ahogy Ő is, ugyanis egy gombnyomásra lenne, hogy újra beszélni kezdjünk, de nem merem, vagy nem is tudom, félek, izgulok. Mindig titokban nézegetem az interneten, ahelyett, hogy lépnék, és nem jellemző rám ez a félénkség, de egyszerűen nem tudom meglépni biztatás nélkül. Nem olyan rég megláttam, hogy ismerősök lettek az exem testvérével, és borzasztó féltékeny, ideges lettem.

Nyílván benne van az is, hogy lehet hogy Ő már rég elfelejtett, de én ezt erősen kétlem. Miért van az, hogy nem bírok elfelejteni valaki, akivel még nem is találkoztam, és ha már így alakult, mit tegyek?

Válaszokat köszönöm.