Beleszeretni valakibe, aki nem tetszik külsőre, lehetséges?

Igen sajnos :(

A sajnos csak azért, mert menthetetlenül beleszerettem, de sajnos egyoldalúvá vált a ragaszkodásom.

Az is hozzátartozik, hogy nem hogy csak nem tetszett pedig külsőre, hanem egyenesen kizártam minden fizikai kontaktus lehetőségét, annyira nem vonzott a teste.

Aztán beleszerettem, és hiába szakítottunk lassan egy éve, senki mással nem tudtam tovább lépni :(

Fuhh jó kérdés.

Volt egy srác aki nem volt az esetem, de össze akartak vele hozni az ismerősök. Hát nem tudom, kicsit az idő múlásával bejött már, de mégis éreztem valami taszítót benne. Elég kövér volt, vagyis olyan löttyedt (láttam póló nélkül) és most is ha rá gondolok az jut eszembe hogy nem tudtam volna hozzá érni...Meg kicsit alacsonyabb is volt tőlem, szóval nem tudtam volna beleszeretni.

De volt egy srác. Soha sem volt gondja a csajozással, és mindig csodálkoztam rajta hogy mit esznek rajta a lányok. Nagy orrú, olyan fura arcberendezésű. De mikor megismertem rájöttem hogy nagyon jó a személyisége. Bírom a humorát, azt hogy udvarias, hogy vág az esze, testalkatilag is nagyon jó. Szóval a nagy orra már nem zavar(na), sőt most már jóképűnek látom. Na igen, én beleszerettem volna, de egyelőre nem igazán alakult semmi közöttünk...

Igen. A párommal pont ez van :)

Már rég udvarolt, de nem tetszett, nagyon nem. Nem egy álompasi, ha úgy nézzük: alacsony, vékony (könnyebb nálam...), nincs valami szép arca, szóval nem az a szőke herceg.

Emiatt nem volt sikeres a lányoknál, ami kihatott a viselkedésére, keserű lett. Ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nemet mondtam neki. Meg is szakadt a kapcsolatunk.

Aztán évekkel később felbukkant, mint barát, aki flörtölget meg udvarolgat, de maga se gondolja komolyan, hogy ebből lehet valami. És talán pont ettől lett vonzó, nagyszerűen elbeszélgettünk sokáig. Aztán összejöttünk. Tulajdonképpen azért mentem bele, mert nagyon a padlón voltam, ki kellett dobnom az előző barátom, öt év után, és ez nagyon megviselt. Fel sem merült, hogy beleszeressek, fájt a szakítás.

Aztán ahogy együtt voltunk, elmúlt a keserűsége. Látszott rajta, hogy boldog, és ez megszépítette. Legalábbis azt hittem. Ma már tudom, hogy valójában nem ez volt a fő ok, hanem az, hogy elkezdtem beleszeretni. Nem is tudom, hogy történt. De ma már ő az álompasi számomra :)

Az egészben csak az a szomorú, hogy a kívülállók mind azt hiszik, hogy azért jöttem vele most össze annak ellenére, hogy régen nem, mert azóta jó állása van. És nyilván a pénzével fogott meg. Pedig ez inkább hátrány, a nagy különbség miatt nála sokkal jobban figyelek arra, hogy elkülönítsem az anyagiakat, mint például az exemnél, akivel hasonló volt a jövedelmünk.

Van pár kizáró tényező mindenkinek, amik taszítóak. Ha viszont egyszerűen csak nem tetszik, attól még bele lehet szeretni és ki lehet békülni a külsejével. A valóban taszító tulajdonságokkal viszont nem lehet sok mindent kezdeni.

Tehát igen a válasz; ha "csak" nem jön be, lehet még belőle sírig tartó szerelem.