Van olyan, hogy egyszerűen nem jön össze az ember élete, nem találja a szerelmet?

Hát én nem tudok okos lenni . Azt tudom ,hogy magányosnak lenni nagyon elszomorító . Mindíg nyomás van az emberen a környezetétől ,ha egyedülálló , állandóan csak azt kell hallgatni ,hogy keressen már valakit . Aztán veszett üggyel bajlódni is írtó fárasztó számomra , mégsem vagyok képes hagyni a francba , aki meg szeretne velem ismerkedni az nem érdekel . Valahogy nem megy ez nekem , meg sok értelmét sem látom ,mert aki mondjuk úgy 'révbe ért' annak sem mondanám csodálatraméltónak az életét . Az emberek furcsa lények az biztos . A boldogság az egy illúzió .

Igazából nem voltam soha népszerű , aztán úgy is alakult ,hogy kimaradtam a korosztályom tárosági életéből , nem voltak jó tapasztalataim ,nem éreztem jól magam társaságban , mert kicsit mindíg kilógtam (szoktam is mondani ,hogy szerintem eltévesztettem a bolygót ,mert én itt ugyan nem találom fel magam :P ), zárkózott , távolságtartó magatartásom nem tette könnyűvé a dolgokat . Akkor ott volt a csalódás is , megbántottak erre még elutasítóbb lettem az iránt ,hogy párt próbáljak keresni , meg persze hogy senki nem próbálkozott be , akinek tetszettem . Sorra figyeltem ahogy a pasik akik mutattak érdeklódést becsjoztak . Aztán lett egy fordulat nemrég és elképesztően népszerű lettem , legalábbis a korábbiakhoz képest . Erre az egészből lett egy hónapok óta húzódó nagy kínszenvedés egy olyan pasival aki elsőre a vágyaim megtestesülésének tűnt ,de mint kiderült egyáltalán nem az ,és akárhogy is próbálom nem lesz ebből semmi ,pedig már beleadtam amit tudtam .Szóval ennyi majd lesz valahogy .