Mit csinálnátok a helyemben? Hogyan tudnám elfelejteni?

tavaly megtetszett egyik osztálytársam. oké, úgy konkrétan beleestem. nem az a tipikus helyes fiú, akiért minden lány odavan, de nekem pont az esetem. amikor rájöttem hogy tetszik, már az első perctől kezdve utáltam magam, tudtam hogy ebből semmi jó nem lehet. nagyon szenvedtem ettől. nem akartam hogy ez legyen. nem akartam hogy megtudja. és azt se hogy bárki megtudja a legjobb barátaimon kívül, akiknek elmondtam. fél évvel később egy táborban, ahol majdnem az egész osztály ott volt, egyik haverom közölte velem hogy mindenki tudja. és ő is. még tábor előtt suliidőben a sráccal aki tetszett/tetszik nagyon jóban voltunk, egy csomót beszélgettünk, meg ilyenek, de tábor után, miután megtudta, nem beszélt velem. már több mint fél év eltelt a tábor óta, még mindig osztálytársak vagyunk, és még 2 és fél évig azok is leszünk. az utóbbi fél évben nem szóltunk egymáshoz, nem néztünk egymásra, úgy csináltunk mintha a másik nem létezne, kerültük egymást. nagyon sokáig azt mondtam a barátnőimnek hogy ő engem már egyáltalán nem érdekel, de ezzel nem csak nekik hazudtam, hanem magamnak is. mindig is érdekelt.

de mostanában már azt látom rajta amikor rám néz, hogy.. utál engem. vagy rühell, vagy nem tudom. és ezt nagyon érezteti velem. ezt nem csak én gondolom így, barátnőim is észrevették már. de annak ellenére, hogy a srác így viselkedik, nekem még mindig fontos, és még mindig érdekel. nem tudom elfelejteni.

valaki tudna nekem segíteni?

16/L