Miért vagyok ilyen . Bátortalan a csajoknál? (többi lent)

Nem sikerült teljesen túllépnem ezen. De racionalizáltam magamban hogy:

1. Ők is csak emberek.

2. Ha nemet mond akkor sincs semmi, az élet megy tovább. Nem kell izgatni magad olyan kicsiség miatt mint a visszautasítás.

Én még 27 évesen is ugyanez vagyok, a szerintem jó nőkhöz képtelen vagyok szolni. Stressz, megfelelési kényszer, érthetetlen okból való önbizalomhiány, egyszerüen alap, hogy lövésem nincs róla, mit kéne szólni egyáltalán hozzá, semmi téma nem jut olyankor az eszembe, csak megy a kínos hallgatás, ami roppant égő. Kinézetemmel elégedett vagyok többnyire, az optimálisban bőven benne vagyok, de belül mégsem hiszek benne, hogy akárkivel is tudnék szimpátiát kiváltani. Ez erősen jellemfüggő.

Ezt hívják szar jellemnek, a zárkózott ,nem tudn nőzni egyáltalán kategoriába tartozol te is, meg én is.

Ez egy rohadt rossz tulajdonság, és állati nehezen lehet túllépni rajta. Igazán sose leszel olyan, aki félvállról veszi, szórakozásnak fogja fel ezt az egészet, mindig is vizsgadrukként, stresszként fogod ezt megélni, mert ilyen a jellemed. Ilyen belsővel pedig egy katasztrófan egy pokol az ismerkedés, mert a vágy, a szexuális vonzalom meg ugye tép szét belül, de semmi nem tudsz csinálni,hogy csillapítsd. Az meg nem választható út,hogy elutasítson, akkor egy világ dől össze benned, és inkább csak állsz egyhelyben, és beéred az esetleges talán összejön valami önigérgetéssel, még az is jobb, mintha konkrétan elutasítana, utána végleg lehúznád a rolót, gondolja az elméd ilyenkor.

Vannak emberek, akik nem szeretik bevállalni a pofáraesés lehetőségét, még a nőszerzésnél is többet ér az önbecsülésem alapján.